Keleti Ferenc et al. (szerk.): Pest megye múltjából. Tanulmányok (Budapest, 1965)
Krizsán László: Az 1919-es tanácshatalom és előzményei Pest megyében - Vigh Károly: Az ellenforradalom hatalomra jutása és rémuralma Pest megyében
forradalom földreform-demagógiájának a hatására a falu népe harcot indított a földért. A Pest megyei parasztság is jelentkezett földigényével az egyházi és világi földbirtokos urainál, és az illetékes közigazgatási hatóságoknál. De az ellenforradalmi uralkodó osztályok és hatóságok a legtöbbször visszautasították vagy kisemmizték a földet kérő parasztokat. így történt ez a kistarcsai parasztok esetében is. Kistarcsa község „szegény kisgazdái és földművesei” 1920. január 5-én hiába esedeztek alázatosan a földművelésügyi miniszterhez, hogy a váci egyházmegye püspöki uradalmából 350 kát. hold földet felesbérletbe, vagy vétel útján juttassanak a község nincstelen lakosainak. A miniszter érdeklődésére a váci püspöki uradalom jószágigazgatója február 19-én arról értesítette a minisztert, hogy a püspök addig, amíg a pénz értéke nincs biztosítva, tárgyalni sem hajlandó a parasztokkal . . ,ш'а A vérségi hadirokkantak és hadiözvegyek — szám szerint négy venketten — is hiába fordultak 1920. április 6-án az Országos Szövetségen keresztül a földművelésügyi miniszterhez, 1—1 hold föld bérbeadását kérve, mert a helyettes főszolgabíró akarata döntött, aki június 11-én a vármegye közigazgatási bizottságának megküldött jelentésében nem támogatta a kérést. A főszolgabíróhelyettes jellemző logikával írta, hogy „mindazok, akik annak idején részes földet szerezni igyekeztek, ha csak a forradalmak alatt különösen kellemetlen magatartást nem tanúsítottak, feles földet, vagy feles földdel egybekötött aratást biztosítottak maguknak”. Egyébként is a folyamodók a kérdéses földterületet a Tanácsköztársaság alatt használták, de ez „még nem ad jogcímet arra, hogy azt most a hatóságok vegyék el számukra” — fejezte be elutasító indoklását a főszolgabíróhelyettes.13e/b Ugyanígy jártak Mende és Úri község hadirokkant és hadiözvegy kérelmezői136/0 és a megye számos falujának nincstelen parasztjai, akik az uraságtól vagy a hatóságoktól kértek 1—2 hold feles bérletet, illetve örök áron földet. Nem tartozhat a tanulmány keretébe a földreform lebonyolításának taglalása, de foglalkoznunk kell a földreformtörvény ama vonatkozásaival (házhelyrendelet, haszonbérietek, vitézitelek- akció stb.), amelyek a tárgyalt korszakon belül jól szemléltetik az ellenforradalmi rendszer népellenes mezőgazdasági politikáját Pest megyében. Kálmán István, a gödöllői kerület nemzetgyűlési képviselője 1921. május 7-én interpellált a parlamentben az ottani koronauradalom gazdálkodásáról, különös tekintette] a kishaszonbérlet-rendeletre. E szerint a mintegy 9000 kát. hold összterületű koronauradalom terményeiből Gödöllő lakossága nem részesül, de az uradalom évtizedek óta az országnak sem hoz jövedelmet. A kisbérietek alakításáról szóló miniszteri rendelet végrehajtása kapcsán kiderült, hogy a gödöllői népnek a törvény szerint 240 hold igénye lett volna a koronauradalommal szemben, viszont csak 101 holdat kapott, aminek 30%-a takarmányrépaföld.137 Ugyanakkor a gödöllői királyi kastély és a koronauradalom rendelkezésére állott Horthynak, és a kormányzó családja számára is kedvenc tartózkodóhelyül szolgált. Általában a nagybirtokok és nagybérlők árnyékában különösen nehezen jutottak földbérlethez a kisparasztok. Erre jellemző a soroksárpéteri földbérlők ügye. Erühwirth Mátyás soroksári képviselő 1920. október 14-én elmondott parlamenti interpellációjában panaszt emel a „nemzeti” hadsereg északpestmegyei parancsnoksága ellen, mert a soroksári határban levő Lőwy-féle földbirtoktól az ottani parasztok által addig bérelt 470 364
