Keleti Ferenc et al. (szerk.): Pest megye múltjából. Tanulmányok (Budapest, 1965)
Eperjessy Géza: A Pest megyei céhes ipar 1686 - 1872
33 Uo. — Pest megyei összesítés. 34 L. a Függelékben közölt céhjegyzékben. 36 Uo. 36 PmL. — L. az említett céhek Iratait és jegyzőkönyveit. 37 1. Eperjessy említett kandidátusi értekezésében. 38 H. Pálfy Hona dr.: Szombathely város adózó lakossága 1828-ban Óperónt és Szentmárton községekkel együtt. Magyar Statisztikai Szemle 1937. 39 L. a Függelékben közölt céhjegyzékben. 40 Horváth i. m. 29. 1. 41 L. a Függelékben közölt céhjegyzékben. 42 Uo. 43 Uo. 44 OL. Dep. Civ. 1836/6/10. 45 Lásd a Függelékben. 48 Uo. 47 Uo. 48 Uo. 49 A soroksári kézművesek már 1774-ben folyamodtak céhkiváltságért. OL.AM Comit. Pest. 30. 50 Az említett mesterségeket lásd a Függelékben közölt céh jegyzékben. 51 PmL. Rkevi jkv. 1793. okt. 31. — 1793/179.—1794. nov. 28. — 1794./34. 62 OL. Dep. Civ. 1840/2/66. 33 OL. Dep. Civ. 1842/2/139. 64 A Jászkun-kerület végzése 1800-ban. PmL. Lacháza jkv. (Curr.) 47/110. 55 Pml.Lacháza jkv. 77/198. (1839. márc. 9.) A „vásári szabadságért és városi rangért” az említett évben 400 forint taxát kellett fizetni. 66 A Jászkun-kerület 1824. febr. 26. végzése szerint kun polgári jogot nyer, vagyis ”Bedemptus” lakossá lészen, és minden privilegiális jussokban részesül, ki mint Birtoktalan annyi örökös földet szerez, a mennyi volt azon helyben, a hol lakik, föld váltáskor a legkisebb Clavisu földbirtok”. Irredemptusnak viszont azt tekintették, akinek földtulajdona nem tett ki legalább 25 forint értékű földet az 1746-ben kezdődő „föld váltság”hoz viszonyítva. PmL. Lacháza jkv. (Curr.) 69/271. 69/158, 69/166.) 57 PmL. Lacháza jkv. 71/430. (1829. szept. 6.) 68 Uo. 74/678. (1836. jan. 30.) — Úgylátszik, hogy az illető legénynek nem sikerült kiérdemelnie a letelepedési jogot, mivel a jegyzőkönyvek tanúsága szerint 1860-ben is csak azért fogadtak be egy kiskőrösi kalapost, mivel már régóta érezték ilyen mesterembereknek a hiányát, (uo. 83. k. — I860, jún. 8.) 59 A helybeli mesternél kitöltött próbaóvet még olyan legénytől is megkövetelték, aki lacházai lakos lányát vette feleségül. (Uo. 70/49). 60 A gazdasági ügyek intézése, így a község tulajdonában levő földekből, állatállományból, bérletekből, az árendából, kocsmákból, vásárokból stb. befolyó jövedelmek kezelése a jászkun településeken a második bíró, másutt az ún. perceptor (adó — jövedelem szedő) feladata volt. 61 Uo. 70/288. 62 Uo. 79-/29. (1845. ápr. 13.) — A lakhatási jogért fizetendő taksa a sz. kir. városokban sem volt magasabb, mint a jászkun településeken. Szeged sz. kir. város tanácsa pl. 1817. szept. 7-én a következőképpen állapította meg a felvételi díjakat: A helybeli polgár fiának 4 forintot, nem polgári születésű gazdának 60 forintot, nem polgári születésű helybeli mesterembernek 8 forintot, vidéki mesternek 12 forintot, „nagyságos személynek” 25 forintot, s végül kereskedőnek, árendásnak, kocsmárosnak 50 forintot kellett polgári taksául fizetni. (Szegedi All. Lt. számozatlan kereskedelmi ir.) 63 PmL. Rkevi jkv. 62. (1833. jan. hó.) 34 Uo. VIII. k. 71. (1827. jan. 26.) — Csizmadiáknak, „férfi és asszony szabóknak”, tehát olyan iparosoknak, akikből szintén elegendő volt a városban, hasonlóképpen a házvételtől tették függővé a beköltözését. (Uo. 1833. márc. 1., 1840. márc. 24., 1843. jan. 28., 1843. febr. 10.) — Még a helybeli csizmadia vejének is csak akkor adtak „lakossági 286
