Keleti Ferenc et al. (szerk.): Pest megye múltjából. Tanulmányok (Budapest, 1965)
Kosáry Domokos: Pest megye a kuruckorban
leves még csak ezután következett. 1685 októberében Mercy Péter altábornagy merész vállalkozással éket vert a hódoltságba: mélyen benyomulva elfoglalta Szolnokot (amikor Buda és Eger még török kézen volt!), méghozzá azzal a céllal, hogy az ellenfél területén telelteti ki seregét! Az alföldi helységekre egyszerre tömegével zúdult a fenyegetéssel vegyített sok követelés. Vágómarhát, búzát, kenyeret, szénát, fát, bort, fuvart, hosszú tábori szolgálatra fogatot, szekeret, erődítéshez karót, munkát kellett adniok. A sereghez Szol nokra rendelt három megyei szolgabíró, Darvas János, Mocsáry Balázs és Battik Gergely török szokás szerint akasztófa, kerék és nyárs rajzával szemléletesen ékesített levélben továbbítja Mercy rendeletéit 44, amelyek teljesítését persze hasonlóan díszes írásművekben tiltja el a török, „úri mahometi hitére” fogadva, hogy karóba húzatja őket: „hamis, hitetlen ebek, kutyák, disznók, ezen levelemet ló halálában hordozzátok falurul falura”.45 De maguk a szolgabírák is kétségbeesetten panaszkodnak a nádornak, hogy őket valósággal fogva tartják Szolnokon, hiába tiltakoznak olyan terhek ellen, amelyeket „ennek az utolsó pusztulásra jutott vármegyének” népe képtelen elviselni, hiszen közben a végbeliek is őt fosztogatják: így korponai katonák (magyarok!) most prédálták fel Alsónémedit, Dunavecsét.46 A legtöbb panasz ekkor Weber Dániel ellen hangzik el, aki Thököly hadbiztosából lett a császári hadvezetés akaratának végrehajtója Szolnokon, „nyakas kurafiaknak” nevezve Kecskemét és Nagykőrös népét, amelytől ,,a faluhelyeknek megritkulása” miatt (és a jobbmódúaknál tartalékokat sejtve) a fizetendők oroszlánrészét követelte. Kecskemétre 40 000, Nagykőrösre 5000 forintot vetett ki, a valóságos terhek azonban jóval nagyobbak voltak. Kecskemét történetírója szerint47 a város 1685 őszétől 1686 tavaszáig hat hónap alatt több mint 194 ezer Ft. értéktől szabadult meg, — ebben 1300 marha, 1100 ló és sok minden egyéb mellett benne van azon emlékezetes húsvéti látogatás költsége is, amelynek során Mercy és Heissler hadai két hétre megszállták és felélték Kecskemétet. Sokan a pusztába, főleg dél felé menekültek előlük: ezeket azután a császáriak előnyomulásának hírére Szegedről felszáguldó tatár csapatok fosztották ki, hurcolták rabságba és kaszabolták le a fegyveres ellenség helyett.48 Nagykőröst Bállá Gergely krónikája szerint 1686-ban úgy kipusztították, hogy a városban „nem maradott több egy fekete tehénnél, mely is az eklézsia pincéjében tartatott és úgy lett megmaradása”.49 Erről azonban már Galgóczy megírta, hogy vagy régi tréfa (ti. a többi fehér volt), vagy túlzás, hiszen Nagykőrös amúgysem a városban, hanem az akolban és főleg a pusztákon tartotta marhái többségét.50 Ezután jött 1686 nyarán Buda várának ostroma, majd szeptember 2-án győzelmes bevétele, nagy visszhangot keltve széles Európában mindenfelé, csak a szűkebb Pest megye helységeinek azon nagy többségében nem, amelyekben már nem volt, aki bármiről tudomást vegyen. A környék úgy elpusztult, hogy a várba Kecskemétről kellett élelmet hozatni. Dunaharaszti, Pánd, Siger, Tápiószentmárton, hogy csak néhány példát hozzunk, 1685/86 fordulóján még eleven községként szerepel hol a törökök, hol a szolgabírák fizetésre serkentő, fenyegető leveleiben, Tápióságot Darvas János még „az élő Istenre” kéri, siessen a gabonával, mert „minden jószágtokat elraboltatja”, sőt „még a bölcsőbeli gyermekteket is kardra hányatja a német”.51 1686 őszén már némaság honol mindezen falvak és mások fölött, Üllőtől vissza a betűrend elejéig, Alsónémediig, amelyről azt is tudjuk, hogy lakosai (nyilván nem kivételként) nyugat felé, királyi területre, Komáromba, Tatára menekültek a harcok elől.52 25
