Keleti Ferenc et al. (szerk.): Pest megye múltjából. Tanulmányok (Budapest, 1965)
Eperjessy Géza: A Pest megyei céhes ipar 1686 - 1872
A XIX. században viszont 3 olyan céh alakult, amellyel korábban nem találkozunk. Kecskeméten a XIX. század előtt 16, a XIX. században pedig csak 12 céh működéséről van tudomásunk. Nem alakult újjá az ötvösök céhe, amely 1557-ben kapta meg a debreceni artikulusokat, a szappanos céh, amely 1642-ben nyerte el a debreceni privilégiumot, a kovácsok, lakatgyártók és csiszárok céhe, amely 1653-ban Nagyváradtól kölcsönözte az artikulusokat, a borbélyok céhe, amely 1723-ban a győri szabadalmat vette át, a lakatos céh, amely 1743-ban kapta a pesti kiváltságot, a gombkötők céhe, amely 1744-ben vette át a budai szabadalmat, a kerékgyártók céhe, amely 1800-ban a megyétől kapta a pesti privilégiumot. Viszont 3 céh (a tímárok, molnárok, szúrszabók) csak а XIX. században jött létre.42 Zsámbékon is mutatkozik némi hanyatlás, ahol а XVIII. század közepén 2 céh működéséről van tudomásunk, а XIX. században viszont csak 1 céh szerezte meg a kiváltságot. A magyar és német szabók III. Károlytól kapott privilégiumlevél másolata alapján működtek, a megye jelentése szerint a céh az említett kiváltságnak még а XIX. század elején is „ususában vagyon”. A csizmadiák 1725-ben Budától kaptak artikulusokat. — Az előbbi 2 céh ugyan 1817-ben, illetőleg 1847-ben is kért privilégiumot, de nem kapta meg azt. — A kovácsok és kerékgyártók céhe viszont csak 1839-ben alakult meg.43 Nem alakult újjá Tökön sem a — valószínűleg filiális — takács céh, amely egy Mária Teréziától kapott privilégium másolata alapján működött, s annak — Pest megye 1808. évi jelentése szerint — „mindeddig ususában vagyon.” — Igaz, hogy a nevezett mesterek a biai, torbágyi, pátyi, budaörsi, zsámbéki és tinnyei mesterekkel együtt kérték, de nem nyerték el a szabadalmat, pedig — a megye jelentése szerint — képesek lennének a taksa fizetésére, mivel „házakkal és szőlőkkel bírnak”.41 Míg tehát — Ráckeve kivételével, ahol azonos volt а XVIII. és XIX. században a céhek száma — a Pest szomszédságában levő Szentendrén és különösen Vácott (ezenkívül Zsámbékon), valamint Cegléden, Nagykőrösön és Kecskeméten jelentékeny visszafejlődést tapasztalunk, addig a többi Pe3t megyei mezővárosban — az Alföld más vidékeihez hasonlóan bizonyos lassú fejlődés mutatkozik а XIX. század első évtizedeiben. így pl. a pesti piachoz közeli Óbudán is megerősödött a céhes kézműipar а XIX. században, korábban 6, az 1848 előtti évtizedekben pedig 8 céhet találunk a városban.45 Hasonló lassú fejlődés tapasztalható Kalocsán is, ahol korábban 5, а XIX. század első évtizedeiben pedig 7 céh működött.46 Nagyabonyban а XVIII. században csak 1 céhet találunk, а XIX. században pedig 4 céh szerezte a szabadalmat.47 Dunavecsén és Szalkszentmártonban is csak 1 céh működött а XVIII. században, később viszont a nevezett helységekben és Apostagon 5-re emelkedett a céhek száma.48 Olyan kisebb mezővárosokban pedig, mint pl. Alberti, Aszód, Gödöllő, Hajós, Izsák, Kisharta, Kiskőrös, Kiskunhacháza, Nagykáta, Solt, Soroksár,49 stb. csak а XIX. század első évtizedeiben indult meg a céhesedés. Úgyszintén Foktőn, Dunaharasztin, Monoron, Budafokon, Dunaegyházán, Újhartyánban és más falvakban is csak а XIX. században alakultak meg az első céhek. 254
