Keleti Ferenc et al. (szerk.): Pest megye múltjából. Tanulmányok (Budapest, 1965)

Spira György: Parasztsors Pest megyében a jobbágyfelszabadító forradalom küszöbén

2. Nem világos, hogy a felvétel a birtokosok egyes csoportjait milyen alapon határolja el egymástól. A parasztbirtokok rovata például az úrbéres állomány méreteinél jóval nagyobb földterület adatait tartalmazza. Valószínű persze, hogy ezek az adatok magukban foglalják a szorgalmi földek adatait is (erre mutat, hogy a szőlők zöme is ebben a rovatban szerepel), sőt az — itt fel nem sorolható — községi részadatok tanúsága szerint ebbe a rovatba kerültek a majorsági bérföldek egy részének, egyes a parasztok által csak bérelt pusztáknak az adatai is. Az ilyen paraszti bérleményt képező puszták zömének az adatai mindazonáltal a parasztok által használt földesúri birtokok rovatában szerepelnek, vannak azonban olyan parasztok által bérelt puszták is, amelyeknek az adatait — mint a szúnyogi és a pótharasztjai példán már láthattuk — a földesúri birtokok rovatába illesztették bele. S könnyen lehet, hogy ugyancsak a földesúri birtokok rovatában szerepelnek a majorsági job­bágyok és zsellérek kezén lévő földek is: legalább is Aporka., Majosháza, Új­­kécske és Törtei adatai mind ebben a rovatban találhatóak. így azonban szinte lehetetlen tisztázni, hogy a felvétel létrejöttekor ténylegesen végül is mekkora földterület áll a parasztok s mekkora a földesurak rendelkezésére. És ehhez még csak egyet: nem világos, milyen alapon minősíti a felvétel a legelőterületeknek mintegy hétnyolcad részét részint földesúri, részint paraszti birtoknak, amikor tudott dolog, hogy a legelők zöme ebben az időben még osztatlan. 3. Végezetül pedig nem világos, hogy az összeírásba termőterületként felvett terület egészének ténylegesen mekkora hányada áll már ekkor is műve­lés alatt. Az összeírás készítőinek ugyanis utasításaik szerint ebben a vonat­kozásban sem a valóságos helyzetet kellett figyelembe venniök, hanem nyilván­tartásba kellett foglalniok minden ténylegesen ugyan meg nem művelt, de művelésre egyébként alkalmasnak mutatkozó földet is,159 s ennek következ­tében a ténylegesen megműveltnól — úgy látszik — valóban sokkal (csak éppen azt nem tudni: mennyivel) nagyobb földterület adatai kerültek bele az összeírásba- Amint erre következtetni engednek az 1848-at megelőző idő­szak egyik legkiválóbb s legmegbízhatóbb statisztikusának, Zima Jánosnak a közlései is: ezek szerint Pest megye teljes, 2 534 603 magyar holdnvi terü­letéből (ami 1 900 955 osztrák holdnak felel meg) még a 19. század negyvenes éveinek elején is mindössze 1 650 000 holdnyit művelnek meg,100 ennél pedig az 1789-ben megműveltként összeírt földterület nem kevesebb mint 27,5%­­kal nagyobb, holott a futóhomoknak a századforduló idején meginduló (később még érintendő) terjeszkedése ellenére is bizonyosra kell vennünk, hogy a mű­velésbe bevont földterület méretei a nyolcvanas évek vége és a negyvenes évek eleje között nem kisebbednek, hanem éppenséggel nőnek. A kataszteri felvétel adatai alapján tehát számszerű eredményekre egye­lőre nem juthatunk, csak általánosságban mondhatunk ki annyit, hogy a parasztkézen lévő földterület a felvétel utalásai szerint is szembetűnően na­gyobb a szoros értelemben vett úrbéres állománynál. A későbbiekre vonat­kozólag pedig még ilyen kétes felhasználhatóságú statisztikai adatok sem álla­nak rendelkezésünkre; Zima János közléseiből is csupán annyi derül ki, hogy a negyvenes évek elején megművelt 1 650 000 holdból 1 233 126 hold bír majorsági és 416 874 hold úrbéri jelleggel (s hogy az utóbbiból 16 674 hold a belsőség, 210 ezer hold a szántó és 50 ezer hold a rét),161 azt azonban ő sem tudja megmondani, hogy a majorsági földekből ekkor mennyi van a parasztok kezén. 223

Next

/
Oldalképek
Tartalom