Keleti Ferenc et al. (szerk.): Pest megye múltjából. Tanulmányok (Budapest, 1965)
Spira György: Parasztsors Pest megyében a jobbágyfelszabadító forradalom küszöbén
megyei községnek a viszonyaira, amelyekben jobbágytelkek egyáltalán nincsenek, amelyekben tehát — úrbéri értelemben véve — egyedül zsellérek élnek. Az egyik ezek közül a falvak közül a ráckevei királyi uradalomhoz tartozó Promontorium. Itt 1770-ben 131 házas és 27 más házánál lakó zsellércsaládot írnak össze, s ezek közül ekkor 105-en rendelkeznek együttvéve 591 kapásnyi szőlővel, 1828-ban pedig ugyanitt 413 házas és 67 házatlan zsellércsalád ól, s ezek közül ekkor 365-nek van szőleje összesen 6449 kapásnyi területtel. Vagyis 1770-ben a promontoriumi zselléreknek kereken kétharmada bír fejenkint átlagosan több mint öt és fél kapásnyi szőlőt, 1828-ban pedig a helybeli szőlőbirtokosok száma már az itteni zsellérek összességének háromnegyedét is meghaladja s az átlagos szőlőbirtokok nagysága 172/3 kapásra, azaz több mint 2г/5 holdra rúg. Hasonló zsellérközség ugyanennek az uradalomnak a székhelye, Ráckeve is. Itt 1770-ben 366 házas és 40 házatlan zsellércsalád él, s ezek közül ekkor 201, vagyis kereken a családok fele rendelkezik együttvéve 530 %, azaz fejenkint átlagban 22/3 kapásnyi szőlővel. 1828-ban ugyanitt 617 házas és 87 házatlan zsellért írnak össze, ezek közül pedig ekkor 373 (a zsellérek 53%-a) mondhat magáénak összesen 1222, fejenkint átlagosan tehát 3% kapásnyi szőlőt. A ráckevieknek azonban — láttuk — kiterjedt majorsági bérföldjeik is vannak Hügyén és Bankházán (valamint egy ideig a szúnyogi pusztán is), s az itteniek ezenkívül némi úrbéri külsőséggel (1828-ban 421 holdnyi szántóval és 558 kaszálónyi réttel) is bírnak. Ilyen zsellérfalu továbbá Egyháza, amelyen több földesúr osztozik s amelynek nagyobbik része nem is Pest megyében, hanem a Duna jobb partján, Fejér megye szélén fekszik. A község Pest megyéhez tartozó részén (most csak erre terjesztve ki figyelmünket) 1770-ben 144 házas zsellércsaládot találunk, közülök ekkor 74, azaz a családok fele rendelkezik együttvéve 205%, átlagosan tehát közel 3 kapásnyi szőlővel. 1828-ban ugyanitt a házas zsellércsaládok száma 334, a házatlanoké 23, azoké, akik közülök ekkor szőlőbirtokosok, 161 (ez a családok összességének 45%-a), szőleik együttes terjedelme pedig 301 % kapást tesz ki, egy-egy szőlőbirtokosra tehát átlagosan l7/8 kapás jut, ez pedig itt 450 négyszögölnek felel meg. Ilyen zsellérközség azután a korábban a Ráday-uradalomhoz tartozó, majd Prónay Albert báró birtokába kerülő Harta is. Itt már csekélyebb a szőlőbirtokosok számaránya: 1770-ben az összeírt 168 házas zsellér közül mindössze 13 (7,7%) rendelkezik szőlővel, összesen 37, azaz fejenkint átlagosan nem egész 3 kapásnyival, 1828-ban pedig a jegyzékbe vett 344 házas és 27 házatlan zsellér közül 145 (39%) együttvéve még mindig csak 2035/8 kapásnyival, vagyis fejenkint átlagban immár csupán 1,4 kapásnyival, 280 négyszögölnyivel. De a hartaiakról is tudjuk már, hogy nagy pusztaterületeket bérelnek Szüllén és Üllén, s ezeknek a jelentősége az ő számukra nyilván sokkal nagyobb a szőlőföldekénél. Végül ilyen zsellérközség az eredetileg a szekszárdi apátság birtokát képező, majd a tanulmányi alapra háramló Faisz is. Itt 1770-ben 174 házas és 13 házatlan, 1828-ban pedig 387 házas és 25 házatlan zsellércsalád lakik. Az öt zsellérfalu közül Faisz az egyedüli, amelynek a határában szőlők nincsenek, s nincs tudomásunk arról sem, hogy az ittenieknek akár egyéb telkenkívüli állományra is sikerülne szert tenniök. Valamelyes úrbéri tartozékokkal viszont rendelkeznek a faisziak is: a szokásos belső telki illetményen kívül 1770-ben 7 holdnyi szántó és 109 kaszálónyi rét, 1828-ban pedig 95 holdnyi szántó és 218
