Keleti Ferenc et al. (szerk.): Pest megye múltjából. Tanulmányok (Budapest, 1965)
Spira György: Parasztsors Pest megyében a jobbágyfelszabadító forradalom küszöbén
Az egészen apró majorsági bérparcellák némelykor persze nem sokat lendítenek bérlőik helyzetén — kivált, ha ezek a bérlők egyéb birtokkal nem rendelkező zselléremberek —, a nagyobb bérletek hatása viszont többnyire annál jelentősebb és jótékonyabb, nagyobb bérletek élvezete sokszor egyenesen szembetűnő gyarapodását idézi elő egy-egy község népének. Mindazonáltal még a pusztabérletekben sem szabad mindig a felemelkedés forrását látnunk: a szentistvániak például 1817-ben,90 a vérségiek 1820-ban,91 a vörösváriak 1833- ban,92 az albertiek 1837-ben,93 egyes dabi jobbágyok pedig 1843-ban94 azért kénytelenek drága pénzen más határokban bérelni legelőterületet (vagy az esetek egy részében állataikat — ugyancsak igen magas — fűbér fizetése árán legeltetni másutt), mert földesuraik önkényes foglalásokkal tetemesen megszorítják (illetve az esetek egy részében természeti csapások érik) tulajdon legelőiket, ezekben az esetekben tehát az árenda-vállalás éppenséggel a jobbágysors rosszabbodásának a jele. Hanem az ilyen eseteket mégis kivételeseknek kell tekintenünk; a majorsági földek bérlete általában vitathatatlanul előnyös a parasztokra nézve s nemcsak egy Kecskemét vagy Nagykőrös felvirágzásában játszik döntő szerepet, hanem olyan kisebb településekében is, amilyen például Dömsöd vagy Monor.95 A baj csupán az, hogy a birtokosok által paraszti bérlőknek átengedett majorsági területek — az úrbéres állománnyal és a szőlőföldekkel ellentétben — az idők során nem hogy nem növekednek, hanem éppenséggel összeszűkülnek. Azok közül a fentebb név szerint is említett puszta-birtokok közül például, amelyeket a 19. század első felében parasztok bérelnek, mindössze Pótharasztja, Ürbő, valamint a szentiváni és a szúnyogi puszta olyan, amelyet 1789-ben, a kataszteri felmérés alkalmával még mint teljes egészében földesúri kezelésben lévő területet írnak össze, a többiek a kataszteri felvétel bizonysága és más források96 adatai szerint már ekkor is teljesen vagy részben parasztkézen vannak. (És a kataszteri felvétel közlései önmagukban még az előbb említett pusztákra nézve sem bírnak bizonyító erővel: a szúnyogi pusztáról például — hiába mutatja a kataszter földesúri birtoknak — máshonnan tudjuk, hogy 1784-től 1811-ig valójában a ráckeviek bérlete, s Pótharasztjáról hasonlóképpen tudjuk, hogy a valóságban folyvást a nagykőrösiek bérlik, a valóságban tehát ez a két praedium szintén a már ekkor is parasztkézen lévő puszták közé tartozik.97) Ezzel szemben igen sok helyütt találunk olyan majorsági jellegű földeket, amelyeket a 18. században, sőt egyes esetekben még a 19. század elején is parasztok bérelnek, utóbb viszont tulajdonosaik visszavesznek paraszti bérlőiktől. Gemenc szigetéből például a kalocsai érsekség már 1780-at megelőzően kitiltja sükösdi és csanádi jobbágyait, akik azt addig legeltetőhelynek használták.98 1815-ben az Orczyak a bőszéri és a csábori pusztát veszik vissza korábbi bérlőiktől, a vadkerti jobbágyoktól.99 1834-ben az orgoványi puszta birtokából rekesztik ki a földesurak Izsák mezővárosát.100 Két évvel később a 18 ezer holdas Vacs puszta bérletéből zárja ki a kecskemétieket Coburg-Koháry Ágoston herceg.101 Újabb két esztendő múlva az óbudai kincstári uradalom is felmondja a zsámbékiaknak az anyácsai puszta bérletét.102 S — ha egyelőre nem tudjuk is ugyanígy határozott időponthoz kötni — tudjuk, hogy ugyanez történik a 6204 holdas apaji pusztával (amely 1789- ben még parasztkézen — nyilván a dömsödiek kezén — volt, a 19. század húszas éveiben viszont már Petiie Ferenc, 1827-től kezdve pedig Podmaniczky János báró bérleménye103), továbbá a Tápiósülly határában fekvő szentistváni pusztával is (amely a kataszteri felvételkor részben még szintén parasztkézen 214
