Keleti Ferenc et al. (szerk.): Pest megye múltjából. Tanulmányok (Budapest, 1965)

Wellmann Imre: Pest megye parasztsága és az úrbérrendezés

ezután kell őket kezelni, miután a vármegye törvényszéke megvizsgálta: nem raknak-e szokatlan s az eddigieknél nagyobb terheket a lakosokra; sőt felter­­jesztendők mindazok a szerződések is, melyekre a jobbágyok az úrbéri kérdő­pontokra adott válaszokban hivatkoznak. Ami pedig magát az osztályozást illeti, elsőben is kifogás alá esik, hogy a megye a királyi döntéssel ellentétben csak három osztályt állapított meg. Már csak az egyenlőtlenség megszűnte­tése végett is legalább négy osztályra lenne szükség, hisz az első osztályba olyanok is kerültek, melyeket a többinél nagyobb mértékben terhelnek hát­rányos adottságok, a másodikba meg olyanok, amelyek az első osztálybeliek­nél nem látszanak alábbvalónak, s a harmadikban is akad, amelyik a többi­nél sokkal rosszabb helyzetben van. Még több meggondolást váltott ki a helytartótanácsból a telki állomány megállapításának dolga. Először is — fejtette ki —, a vármegye javaslatát fogadva el, az eskü alatt tett bevallásokból következően telkeik meglevő tar­tozékaiból vagy 80 helyen csak szántóföldben 10—20—30, sőt helyenként 100 s még több mérőnyit veszítenének a jobbágyok. Azután e szántókon kívül itt is, amott is vannak földdarabjaik, melyeket hol kender, hol káposzta-, kukorica-, dohányföldnek s különféle kerti vetemények művelésére használ­nak ; ezeket földesuruk nem tartozik majd nekik hagyni, ha a telki állományt bizonyos mennyiségre szabják. Számításba jön az is, hogy a megye területé­nek jelentős része homokos, s így kevésbé termékeny; itt a minőségi fogyat­kozást mennyiségben kell pótolni, hogy a paraszt terheit viselni tudja. Hogy azért a rövidebbet ne húzza, s teherbíró képessége ne csorbuljon, azt javasolja augusztus 1-i felterjesztésében a helytartótanács: ha tekintetbe jön is a közép­­arányos, amit a megye, állítása szerint, irányadónak vett, a telki állományt négy osztályban 22, 26, 28 és 30 hold szántóföldben, hozzá 8, 12 és 14 szekér - nyi kaszálóban kellene megszabni.78 A kancellária maga is úgy vélekedett, hogy Pest megye községei négy osztályba soroltassanak, s az egyöntetűség kedvéért ott is a nyomtatott Urbá­rium előírásai érvényesüljenek. Abban azonban már inkább a földesurak felé hajlott, hogy a telki állomány egy-egy osztályon belül mekkora legyen; a helytartótanács érveivel szemben felhozott meggondolásai világosan mutat­ták ezt. Igaz — hangoztatta —, hogy egyik-másik községben most több föld tartozik egy telekhez, de ennek fejében több census és meghatározatlan robot terheli. A homok és a sovány föld hátránya pedig a szomszéd Baranya, Tolna és Fejér megyéket is [ ?] sújtja, anélkül hogy Budához, Pesthez, Yáchoz, Kecskeméthez fogható forgalmi gócpontokkal, a Duna [ ? ] s a sószállítás elő­nyével, hasonló piaci lehetőségekkel dicsekedhetnének. Egyébként sem cél­szerű Pest megye földesurainak alkalmat adni jogos sopánkodásra és panasz­szóra azért, hogy náluk nagyobbra szabják a telkeket, mint említett három szomszédjuknál. Legyen azért a szántóföld nagysága a négy osztályban tel­kenként 22—24—26—28 hold, a rété a sarjúkaszálás lehetősége szerint 8—10— 12 kaszás, s a megye ennek megfelelően — mint azt a helytartótanács is java­solta — egy hónapon belül terjessze fel munkálatát. A királynő mindennel egyetértett, csak a legfontosabban: a teleknagyság kérdésében döntött másképp. Hogy a jobbágyok helyzetében annál könnyeb­ben lehessen egyöntetűséget elérni, úgy határozott: öt osztály legyen, 22—24— 26—28—30 hold szántófölddel.79 Ehhez képest augusztus 22-én királyi ren­delet ment a helytartótanácshoz a következő tartalommal. A vármegye ter­jessze fel a kiemelt nyolc helység meglevő s megkötésre váró örök- vagy idő­13«

Next

/
Oldalképek
Tartalom