Keleti Ferenc et al. (szerk.): Pest megye múltjából. Tanulmányok (Budapest, 1965)
Wellmann Imre: Pest megye parasztsága és az úrbérrendezés
része sem élne meg belőle, hanem jobbára szőlőművelés, két kezük munkája, kereskedés megélhetésük alapja; igásállatoknak híjával vannak, robothoz nem szoktak,és így emberemlékezet óta szerződéses viszonyban vannak földesurukkal, szabadon költöznek, s ez állapotban a törvény szerint megtartandók; némelyik részbirtokkal is rendelkezik földesúri jogon. A többi helységet illetően, miközben az előnyös és a hátrányos adottságokat mérlegelve, azokat községenkint szembeállították egymással, nem vették figyelembe a bormérést, mondván, hogy fél vagy negyed évig úgyis jár a községnek, hasonlóképp a makkoltatás, malom, mészárszék, pálinkaégető üst, vásártartás, bolt meglétét vagy hiányát sem, mivel azok királyi vagy kiváltság-adta jogon a földesurat illetik. Viszont már csak az előző felterjesztésben foglaltak erősítésére is hangsúlyozni kívántak olyan adottságokat, amelyekre véleményük szerint a kilenc kérdőpont megfogalmazásakor nem gondoltak eléggé. Ilyen volt például, hogy számos helységben a szilaj jószágnak is bő legelő kínálkozik: ebből a paraszt, ha akár csak két igásállatot nevel fel s értékesít, több hasznot húz, mint egész gabonafeleslegéből. Külön kiemelték a szőlők jelentőségét, amire a kérdőpontok nem tértek ki, holott a megyében nagy tételt alkottak. Az előnyös adottságok között kellő helyet kívántak juttatni olyanoknak is, mint faizás, nádiás, kőfejtés, mész- és szénégetés (amiből az derült ki, hogy a jobbágy számos helyennem jut tűzi-, épület- és szerszámfához, holott az a földesúr erdejéből az Urbárium szerint járt neki). Ugyancsak fontosnak tartották szóhoz juttatni a piaci lehetőségeket: a szinte egyedülálló marhakereskedelmet, mely Szeged és a Tiszántúl felől Pest, Buda, Vác s tovább Ausztria, Morvaország és a bányavárosok felé irányul, a Duna, a Tisza, városok és forgalmasabb mezővárosok közelségét, ami nemcsak baromfi, szántóföldi és kerti termények eladására, hanem bor- és sószállítás, szekerezés, kétkézi munka révén külön keresetre is nyújt lehetőséget. Mindezzel szemben hátrányos körülményként csak az átvonuló katonasággal járó deperdita- és egyéb teherre hívták fel a figyelmet, erre is csak azzal az — utólag törölt — megjegyzéssel, hogy ez nem eshet a földesurak rovására.72 Ezekből kiindulva állapítottak meg három osztályt s soroltak az elsőbe 33, a másodikba 101, a harmadikba 35 helységet. Végül a különböző szántóföld- és rótnagyságok középarányosát véve, rögzítették, hogy osztályonként mekkora legyen a telki állomány. A bizottság a június 15-i közgyűlésen terjesztette elő jelentését; a munkálatot a megye a valósággal egyezőnek s pontosnak találván, az úrbéri kórdőpontokra adott válaszokkal együtt legott felterjesztette a helytartótanácshoz. Kern minden önelégültség nélkül utalt rá, hogy kieszközölte: a helyszín és a nép legjobb ismeretében maga készíthesse el a szabályozás tervezetét ; s ezúttal is gondosan azon volt, hogy valóra váltsa a királynő szándékát, mely kizárólag [!] a nyomorult adózó nép megtartására irányul. Az osztályozáson kívül hagyott helységeken túl azért állapítottak meg csupán három osztályt, mivel oly nagy különbségek nem adódtak, amelyek további csoportosításra adtak volna alapot. Ami pedig a telki állomány nagyságának megszabását illeti, a szántóföldek és rétek kiterjedésének oly nagy különbözősége közepett helyesebb és méltányosabb módszert keresve sem lehetett találni arra, hogy egy telekre mennyi jusson, mint középarányost vonni mindabból, amennyit az osztályba sorolt községekben az egészhelyes gazdák bírnak. Ezért a községbeliek bevallása alapján falvanként sorra vették, majd járásonként összegezték: egy-egy egésztelkes mekkora területen vet és kaszál, s ezt elosztották a községek számával. 183
