Keleti Ferenc et al. (szerk.): Pest megye múltjából. Tanulmányok (Budapest, 1965)
Petróci Sándor: Pest megye újjátelepülése 1711 - 1760
család már 156 helységet lakik. 1715-ben még 93 olyan kis faluja volt a megyének, ahol 30 családnál kevesebb lakott: 1728-ban már csak 28 ilyen falucska van, de 49 helységben már 30—50, sőt 60 faluban pedig már 50—100 összeírt család él. A 156 lakott falu közül csupán Gombán, Tápiósülyön, Tápiósápon, Zsárnbokon, Aszódon, Galgagyörkön lakott helyben — kúriájában — a földesúr, Kerepesen és Galgahévízen a jószágigazgató. Ide számíthatjuk a két egyházi nagybirtok székhelyét: Kalocsát és Vácot is: összesen tehát mindössze 10 helység volt a földesúr közvetlen, személyes hatalma alatt.22 Nyilván ez is magyarázata annak, hogy — legalább is a harmincas évekig — több faluban és a mezővárosokban a jobbágy telkekkel szabadon rendelkeznek. A ceglédi tanács 1730-ban Ország Mihálynak adjudikálta Peszeki András telkét a hozzá tartozó szántóföldjével együtt.23 Szentmártonkátán az elhagyott telkeket a jövevényeknek szokták adni. — pro advenis applicare sólet —24 Még többször élnek a jobbágyok azzal az úgy látszik török korban elkezdődött gyakorlattal25, hogy a zsellér puszta telekre szállván ” jobbágyzhatik.26 Az 1730. évi „kiigazítás” szerint a legtöbb falu az 1728. évi terheket vállalta annak ellenére, hogy az összeírt jobbágyok közül többen meghaltak, mert a fiaik és a vejeik vállalták el a földet,27 Ecseren zsellérek léptek az elhunyt jobbágyok helyébe,28 Versegen és Bényén meg éppenséggel szolgákból lettek jobbágyok — ex servis in locum illorum successerunt.29 Az 1728. évi országos összeírás szerint 10 192, az ugyan ebben az esztendőben készült megyei összeírás szerint azonban 10 217 az adózó jobbágy és zsellér családok száma. A jobbágyok megítélésében úgylátszik egyöntetűbb volt a két bizottság eljárása — sőt: a megyei szerint még több is a jobbágy, mint az országos szerint: 9285 az országosban csak 8428. A két összeírás egy évben, de nem egy időben készült — a két összeírás közötti időben a házas jobbágyfiúk száma, az özvegyeké is változhatott, bevándorlás is történhetett. A zsellérek számában azonban olyan különbség mutatkozik, hogy az csak a „zsellér“ fogalmának különböző értelmezésén alapulhat. Az általános szóhasználatot a dicalis összeírás jelzi: a falvakban a bíró készítette esküdt társaival együtt. A megye parasztsága tehát csak 932 családot — az összeírt családok 10%-át tartotta zsellérnek, míg az országos összeírok szerint 1,764 család — az összeírt népesség 17%-a lett volna zsellérnek tekinthető. A két összeírásnak a zsellérek megítélésében mutatkozó feltűnő nagy különbsége bizonyára abból magyarázható, hogy a jobbágyok és zsellérek mellett már ebben az időben' is jelentős lehet a szolgák rétege, akik még olyan, uradalommal nem rendelkező és viszonylag kis telkes jobbágyok falujában is éltek már, mint az imént idézett Verseg. Bizonyos az is, hogy a „három város” már akkor gazdag jobbágyai saját családtagjaikkal nem tudták megművelni földjeiket. A kecskeméti Szabó Gergelynek 1715-ben 120 merényi szántója, 20 kapás szőleje és 16 kaszás legelője van. Cegléden ebben az esztendőben négy jobbágy használt 50 mérőnél nagyobb szántóföldet, sőt 1728-ban van olyan ceglédi gazda is, aki 250 mérőnyi szántót művel vagy inkább műveltet.30 Emellett mindegyiknek sok jószága is volt. 1730-ból azt olvassuk, hogy Káván több házban az uraság szolgái laknak31. Nagykátán 13 ház van fenntartva az uraság pásztorai és szolgái számára,32 Ugyancsak 1730-ban Zsámbékon 20 házban élnek uradalmi alkalmazottak.33 1744-ben Ráckevén 332 adóköteles — jobbágyok és zsellérek-lakta — ház mellett 33 házban szolgák laknak.34 98
