Keleti Ferenc et al. (szerk.): Pest megye múltjából. Tanulmányok (Budapest, 1965)
Petróci Sándor: Pest megye újjátelepülése 1711 - 1760
is tekintették: a régieknek maradéki, kiknek elei török ideiben is itt laktak.5 A század harmincas éveiig az „örökös jobbágy” jobbágynak sem örökös, mert helyzetének váratlan rosszabbodása — állatainak elvesztése vagy egy-egy haláleset — könnyen zsellérré vagy szolgává szegényítheti (Dányon egyetlen esztendőben 8 megözvegyült személy hagyta el jobbágy-telkét) Nincsen a jobbágy helyhez sem kötve, hiszen százával sőt ezrével vándorolnak szerte az országban könnyebb megélhetést keresve.6 Az 1728. évi országos összeírás szerint Pest megye négy járásában 2984 örökös jobbágyot, 209 örökös már megházasodott jobbágyfiút, 332 házas és 5 házatlan zsellért: együtt 3530 örökös családot írtak össze, akiket olyanoknak tekinthetünk, mint akik a felszabadító háború előtt is akkori helyükön laktak. Ha tekintetbe vesszük, hogy még 1565-ben a török hódoltság első pusztítása után is a váci és kecskeméti járásban 1467 adózó porta maradt, amit legkevesebb 4 családdal számítva is 5868 családnak vehetünk7 akkor látjuk, hogy mekkora pusztítást végzett a török megszállás az alföldi népességben: hiszen ugyanebben a két járásban 1728-ban csak 2482 örökös család van! A 3530 örökös család a négy járás szerint így oszlik meg: a kecskeméti járásban lakott 1534 a váci járásban lakott 948 a pilisi járásban lakott 275 a solti járásban lakott 773 család-E szerint tehát az 1715. évi összeírásban felvett 5251 család közül 1711 család már olyan bevándorló, aki a török felszabadító háború után jött a megye területére. A legtöbb bevándorló család a pilisi járásban van: 966, legnagyobb részük már ekkor is német nyelvű jövevény, mert a Felvidékről a pilisi járásba történő vándorlásnak nincsenek nyomai sem. Az új otthont kereső felvidéki családok könnyebben kezdhettek másutt új életet, mint a harcok után lakók nélkül maradt pilisi járásban. Az 1715. évi összeírás szerint a 4460 % mérő gabonát befogadó szántóterületből 1544 mérő-föld volt itt az irtvány. A szegénységet és az irtott szántók megbecsülését mutatja az is, hogy ebben az időben még % mérős területeket — □-ölben számítva kb. 150 □ -ölnyi kertecskét — is számon tartanak.8 A Pest megyébe költözött jobbágyok közül 1723-ig 428 család Nógrádból jött9. A bevándorlás közvetlenül a felszabadító háborúk befejezése után kezdődött: 1700-ig 81; 1700. és 1711. között 62 a bevándorlók száma. Még nagyobb lendülettel indul a vándorlás a kuruc-labanc háborúk után: 1711 és 1723 között már 285 nógrádi család költözik megyénkbe. A nógrádi vándorlók a török után először a felvidéki megyékbe vándorolnak nagyobb tömegekben: Hontba, Nyitrába, Zólyomba.10 A távolabbi Csongrádba és a későbbi évtizedekben a nógrádi nép-fölösleg új hazájába Békésbe csak 4 család merészkedik. Megyénk járásai közül a Nógrád megyével szomszédos váci az, ahol a legtöbben otthont találnak: ide 280 család telepedik. Ezeknek több mint fele már 1711 előtt ide vándorol, míg a távolabbi járást — a kecskemétit és soltit — 1711-ig mindössze 19 család választja új otthonául. Ez a 19 is a kecskeméti járás északi falvaiba megy, amelyek közvetlenül szomszédosak a váci járással. Csak a váci járás viszonylagos telítettsége után indulnak a távolabbi kecskeméti járás felé: 1711 után ide is 119 család telepszik már: többen, mint a Nógrádhoz közelebb Jászságba! 1723-ig 67 Pest megyei községbe költöznek 96
