Mészáros Ottó - Suha Andor (szerk.): Pest megye huszonöt éve 1945 - 1970 (Budapest, 1969)
Egészségügy - szociálpolitika
rom esztendő alatt az eredeti két és félszerese lett. A jelentős anyagi áldozatok eredményeként ma már az orvosok mellett két és félezer úgynevezett egészségügyi középkáder tevékenykedik a különböző egészségügyi intézményekben. Az egészségügyi ellátás idősorait áttekintve tehát megállapíthatjuk: a szocialista társadalom ezen a területen is tényekben mérhetővé tette az emberekről való gondoskodást, s azt, hogy a legfőbb érték az ember. KÉT ÚJ KÓRHÁZ A huszonöt esztendő alatt elért eredmények hazánkat az egészségügyi ellátottság tekintetében a világ élvonalába emelték, s szűkebb pátriánknak sincs miért restelkednie. Különösen nincs, ha figyelembe vesszük a további fejlődés tényeit és adatait. Hiszen az 1950-ben létező 167 orvosi körzettel szemben 1970-ben már 322 orvosi körzet lesz, s az 1950. évi 4251-ről az egy körzetre jutó lakosok száma — holott a megye népessége erőteljesen növekedett —_1970-re 2826 főre csökken. Az 1958-ban 27 fővel létrehozott körzeti betegápolónői hálózat létszáma 1970-re 324-re emelkedik, 15 szakorvosi rendelőintézet lesz a megyében, s a tízezer lakosra jutó kórházi ágyak száma az 1948-as 4,2-vei szemben 28 lesz, mivel .Vácott és Cegléden felépül és átadásra kerül az egyenként 476 ágyas új, korszerű egészségügyi intézmény. Azt pedig, hogy a szocialista egészségügy valóban napkeltétől napnyugtáig, születéstől öregkorig végigkíséri az állampolgárt, bizonyítja azt is, hogy az 1945-ben létező 200 szegényotthoni férőhellyel szemben 1970-ben már 1681 idős ember találhat korszerűen felszerelt szociális otthonokban nyugalmat és gondoskodást. S míg a legifjabb állampolgároknak 1948-ban mindössze 4 bölcsőde kínált 80 helyet, addig 1970-ben 72 bölcsődében 2369 gyermek kaphat elhelyezést. Ugyancsak a sokoldalú gondoskodás tükrözője, hogy az 1951-ben 22 millió forint értékű gyógyszerforgalom 1970-ben eléri majd a 205 millió forintot. Az egészségügy fejlesztésére az állami költségvetés évente átlagosan 120—140 milli' forintot biztosított a 60-as esztendőkben. Ez az összeg lehetővé tette például, hogy több évtizedes küzdelem után 1957-ben végre megvalósuljon Törökbálinton a Pest megyei Tüdőkórház, s létrehozzák a gondozóintézetek hiány-82
