Mészáros Ottó - Suha Andor (szerk.): Pest megye huszonöt éve 1945 - 1970 (Budapest, 1969)
Egészségügy - szociálpolitika
Egészségügy — szociálpolitika NAPKELTÉTŐL NAPNYUGTÁIG A szocialista Magyarország 25 esztendős történetének leglényegesebb változásai az egyszerű ember számára a leginkább lemérhető módon az egészségügyben és a szociálpolitikában valósulnak meg. 1945 előtt az egészségügy és szociálpolitika a közigazgatás leginkább elhanyagolt területe volt, s csak minimális anyagiakat fordított a legszükségesebb beruházásokra. Nem létezett kötelező társadalombiztosítás, a legtöbb körorvos 5—6 község betegeit látta el, s a megye falvainak nagy részében nem volt gyógyszertár. Jellemző példa, hogy Örkény község egy körzeti orvosa látta el Hernád, Táborfalva, Tatárszentgyörgy községeket. Jelenleg ezen a területen, a lakosság növekedése nélkül 5 körzeti orvos dolgozik. A szegényes parasztházakban pusztított a tüdőbetegség, ezrével szedte áldozatait a gyermekek között a roncsoló toroklob, sűrű volt a tífusz, a hasi hagymáz, a vérbaj és a trachoma. A szegénységnek elsősorban az egészség látta kárát. Csak a legsúlyosabb esetben fordultak orvoshoz, fizettek gyógyszerért, s bár csupán három kórházi ágy jutott Pest megyében tízezer lakosra, a kórtermek még így is félig üresek voltak, mert a nyolcvan fillér, egy pengő körüli napszámból aligha lehetett a napi 4 pengős ápolási díjat megfizetni. A LISTA VÉGÉN Magyarország az európai államok listájának végén kullogott az egészségügyi ellátás helyzetét tekintve. Az átlagos életkor hazánkban volt a legrövidebb, s ebben nagy szerepet játszott a csecsemőhalandóság aránya. Pest megyében 1938-ban ezer élve-79
