Mészáros Ottó - Suha Andor (szerk.): Pest megye huszonöt éve 1945 - 1970 (Budapest, 1969)

Lakásépítés

Lakásépítés

V

GONDOK ÉS ÖRÖMÖK

Furcsán hangzik, de így igaz: Magyarországon soha nem épült annyi lakás, mint ezekben az években, s mégis első számú feladatunk a lakásépítés meggyorsítása, az évente elkészülő lakások számának növelése. Súlyos, az egész társadalmat érintő gond a lakáshelyzet, s aligha kell különösebben részletezni, hogy megoldása mily jelentős anyagi áldozatokba kerül. Ma minden magyar állampolgár joggal igényt tart a kor követelményeinek megfelelő modern lakásra. Nem az igényekkel való ellenkezésként, csupán a történelmi háttér felvillantása érdekében érdemes visszapillantani a múltba, honnét is indultunk el, s erőfeszítéseink eredményeként meddig jutottunk. A felszabadulás előtt Magyarország lakosságának több mint a fele földes padlózatú szobában lakott, s a lakóházak 78 százaléka sárból, vályogtéglából vagy fából épült. A lakosság 50 százaléka élt egyszobás lakásban. Különösen rossz volt a lakáshelyzet az uradalmakban, a cselédek, a summások között, akik nagyon sokszor egyetlen szobában húzódtak meg 10—12 tagú családjukkal, s a közös konyhákon három-négy család is főzött. A háború súlyos károkat okozott a lakásállományban, először tehát a romba dőlt lakások egy részét kellett helyreállítani, illetve azokat pótolni, s csak utána kezdődhetett meg a lakásállomány fokozatos növekedése. Pest megye lakásállománya 1949-ben 192 649 lakás volt, 1960-ban pedig 216 499.

75