Mészáros Ottó - Suha Andor (szerk.): Pest megye huszonöt éve 1945 - 1970 (Budapest, 1969)

Államhatalom - államigazgatás

Államhatalom — államigazgatás A NÉP — ÖNMAGA KORMÁNYOSA Messzire vezetne s meghaladná mostani feladatunkat, ha akár­csak rövid áttekintést is adnánk hazánk államhatalmi — állam­­igazgatási szervezeteinek évszázados fejlődéséről, múltjáról, azokról a történelmi előzményekről, amelyek egyrészt évszáza­dokon át jellemezték a helyzetet, másrészt pedig a Horthy-fasiz­­mus sötét évein át elvezettek a felszabadulásig. Csupán két dá­tumra emlékeztethetünk: 1848 és 1919 napjaira, amikor tervek és elképzelések születtek az államrend demokratizálására, illet­ve, amikor a magyar történelemben első ízben a dolgozó osztá­lyok fiai .foglalták el az államhatalom s bizonyos részben az ál­lamigazgatás különböző posztjait. A Tanácsköztársaság leverését követően a Horthy-fasizmús minél kisebb területre kívánta kor­látozni még a látszatdemokráciát is s nem véletlen, hogy a vá­lasztójogi törvény szerint a férfiak 26 éves koruktól, a nők pe­dig 30 éves koruktól kezdve lehettek csak választópolgárok, ha — tízéves magyar állampolgárságot, ‘6 éves egyhelyben lakást, bizonyos értékű vagyont, s iskolai végzettséget tudtak felmu­tatni. • ^ AZ URAK EGYMÁS KÖZÖTT A fondorlatos választójogi törvénynek volt betudható, hogy a tömegek nagy részének választójog hiányában még formá­lis szerepe sem lehetett annak eldöntésében, hogy kik legyenek azok, akik — legalábbis látszatra — őket képviselik. Nem vélet­len, hanem törvényszerű volt tehát, hogy Pest megye törvény­­hatósági bizottságának a mai megye területére számított 250 43

Next

/
Oldalképek
Tartalom