Mészáros Ottó - Suha Andor (szerk.): Pest megye huszonöt éve 1945 - 1970 (Budapest, 1969)
Az ipar
növeléssel érték el. Az átmeneti időszak gondjait jelzi az is, hogy 1968-ban jelentősebb mértékben csökkent az exportszállítás. Míg 1967-ben a megyei székhelyű állami iparvállalatok és kisipari szövetkezetek összes értékesítésük 18,5 százalékát bonyolították le külföldi piacokon, addig ez 1968-ban 13,5 százalékra csökkent. Kivétel ezalól a tanácsi vállalatok tevékenysége, amelyek 1968- ban 35,5 millió forinttal több árut exportáltak, mint 1967-ben. Pest megye iparának teljes tevékenységét döntő mértékben befolyásolták az új szabályozók és rendelkezések, amelyek ugyanakkor ma még nem hatnak egyértelműen azonos irányba, így például bár pozitívumként könyvelhető el, hogy tovább növekedett az iparban foglalkoztatottak száma, de hozzátartozik ehhez, hogy a jelenlegi szabályozók nem ösztönöznek különösebben az élő munka megtakarítására, s nem sikerült feloldani a beruházási piacon meglevő feszültségeket sem. Jelentős eredmény viszont, hogy a megyében működő iparvállalatoknál nagymértékben növekedett az új termékek aránya, erőteljes törekvés tapasztalható gyártmányaik korszerűsítésére, versenyképességének fokozására. Az új gazdasági mechanizmus bevezetésének és sikerének legfőbb mércéje a vállalatok nyereséges gazdálkodása. 1968-ban Pest megye szocialista iparvállalatai termelési értékűkhez mérten 9,8 százalékos nyereséget értek el, míg a 100 forint állóeszközre jutó nyereség 13,6 Ft-ot tett ki. 1969 első félévében a megye ipara 6,9 százalékkal növelte termelését, s a múlt esztendő kedvező eredményéhez mérten valamelyes javulásról tanúskodik az, hogy a termelésnövekedés 59,8 százalékát a termelékenység emelkedésével érték el, s csak a kisebb hányadot létszámnöveléssel. A gazdasági reform végrehajtása egybeesett az iparban dolgozók munka- és életkörülményeit jelentősen befolyásoló intézkedés végrehajtásával, a heti 44 órás munkaidő bevezetésével. 1968 első negyedévében mindössze négy Pest megyei vállalat csökkentette a munkaidőt, az év végén azonban már 14 vállalat és négy kisipari szövetkezet mintegy 24 ezer munkása dolgozott heti 44 órában. 1969 első félévének végéig egy kivételével valamennyi minisztériumi vállalatnál, a tanácsi iparvállalatok felénél, a más megyében és a fővárosban levő vállalatok telephelyeinek 90 százalékánál végrehajtották a munkaidőcsökkentést Pest 23
