Pataki Ferenc: „…Akik a tűzvészeket vigyázzák…” A ceglédi tűzoltóság története (Cegléd, 1984)

I. Tűzvédelem fejlődése a tűzoltóság megalakulásáig

tí

1550-ben már előírta, hogy mihelyt a harangot félreverik:: ácsok, kovácsok, kőművesek és lakatosok legényeikkel együtt kötelesek a tűz színhelyén megjelenni és szerszámaikkal a tüzet oltani. Az ország minden nagyobb városában szabályozták a céhek tűzoltásban való részvételét, igy a kötelezett tűzoltóságnak ezt a kezdeti formáját hazánkban a XIV-XV. századtól kezdve úgyj O

szolvén minden nagyobb helységben megszervezték.

A céhtagok a legtöbb helyen nem együtt, hanem a város különböző pontjain laktak és sokszor késedelmesen érkeztek a tűz helyére. Ezért a népesebb városainkban egy egészen különleges önkéntes tűzoltóság is kialakult: a kollégiumok diáktűzoltósága. Tudomásunk szerint az első diáktűzoltóság a debreceni református kollégiumban működött, hol már az 1657. évi iskolai törvény előirta,

3

hogy a diákság éjjelre két őrt rendeljen ki tűzőrségre. Az 1704—es iskolai törvényben a diákok tűzoltó tevékenységét nagyon régi, nagyon hasznos és dicséretes szokásnak nevezik.

Hagy hátránya volt a diáktűzoltóságnak, hogy a nyári szünetben a diákok szétszéledtek, pedig a nagy szárazság miatt akkor volt a legnagyobb tűzveszély. A diáktűzoltóságok általában a XIX. század második feléig működtek /Eperjes, Nagyszombat, Marosvásárhely, Pápa, Sárospatak, Kunszentmiklós, stb./. Az egyre fejlődő városokban az Ipartelepek számának növekedése, a dohányzás