Pataki Ferenc: „…Akik a tűzvészeket vigyázzák…” A ceglédi tűzoltóság története (Cegléd, 1984)
IV. Néhány év a háború kitöréséig
74 Közben a kupola tüze teljesen nyílt tűzze fejlődött ki, a a hatalmas erővel tomboló nyugati szél a zsarátnokokat, a leváló kisebb égő gerendákat és a deszkadajafcokat 2oo-3oo méter távolságra is elvitte. Ezek a templom keletre-délre eső környezetében öt helyen okoztak tető- és padlástüzet.1'1'^ Az igy keletkező tüzek oltását Szalay László parancsnok vezette, ki egy ház égésétől közben megérkezett - a hivatásos tűzoltóság néhány emberével, egy motoros fecskendővel, egy segítségül érkező huszár század 2oo emberével és a szomszédos helv-égek tűzoltóinak e^y részével. A tűz közben átterjedt a templom nyugati, keleti hajójának alacsonyabban fekvő padlásterére, valamint a templom déli padlásterére. Amikor az oltást vezető tiszt meggyőződött arról, hogy az agregátnak az általa elgondolt felszerelése lehetetlen, akkorra már a tűz átterjedt a mellékhajók padlásterére is. Az itt keletkezett tüzek oltására két sugarat vezettek be, de a csővezetők nem tudtak sikerrel dolgozni - főleg a keleti és nyugati padlás részeken - a nagy füst és a magas hő miatt. A templom déli padlásterének védelmére pedig megfelelő természetes feljáró és létra hiányában nem volt lehetőség, s csak a templom északi hajója tetőszerkezete megmentésére lehetett gondolni. Ez közel egy órai megfeszített munka után sikerült. A polgármester felkérésére érkező nagykőrösi, kecskeméti és szolnoki tűzoltók a több helyen keletkezett tüzek oltását végezték.
