Pataki Ferenc: „…Akik a tűzvészeket vigyázzák…” A ceglédi tűzoltóság története (Cegléd, 1984)

III. A háború utáni tíz év

62

szakképzett és szakvizsgázott tisztje, A parancsnoknak hivatalos ügyben gyakran kell a város határában, sőt a városon kivül is tartózkodnia. Dr. Várkonyi Ferenc X. osztályú aljegyző, mint tűzoltó vizsgát tett helyettes tényleg működött, miért is e szerény jutalomra jogos igénye van..."^8 ElgonddLiDdtató, hogy a határozat az előbbi 69 éves nyugdijáé tűzoltónál az évi 72o pengőt nem nevezte "szerény"-nek, se "jogos"-nak, de Dr. Várkonyi városi aljegyző számára adott "jutalmat" annak nevezi.

Keveset szóltunk a tűzoltóság egy másik fontos és sokszor nem könnyű munkájáról: a mentésről és betegszállitásról.

Ez is sokszor nagyon nehéz munka volt, s néha kegyetlenül összefutottak a dolgok. Pl. 1932. augusztus 21-én a mentőkocsi egész nap úton volt. A délelőtti órákban Laki István törteli lakos a ceglédi piacon összeesett, s a kórházba kellett szállítani. Néhány óra múlva Hagy Margit 22 éves szelei lakos a Batthyányi utcában esett össze. Súlyos zúzódásokkal szállították a kórházba. A délutáni órákban Pintér András kiskunfélegyházi juhászt a várostól 5 km-re Hagykőrös felé az országúton elgázolta egy motorkerékpáros, ki azután tovább robogott. A sérültet csak jóval később találták meg. A mentők nyakcsigolya töréssel vitték a kórházba. Hehezebb esetek is voltak: kútból mentés, elmebeteg szállítása. 1932. május 8-án Darányi András Körösi úti hentes kezében - pörzsölés közben - felrobbant a benzinlámpa. A robbanás olyan erős volt, hogy mindkét lábszárán, mindkét karján és mellén szinte elégett a bőr. Tűzoltó mentők vitték