Pataki Ferenc: „…Akik a tűzvészeket vigyázzák…” A ceglédi tűzoltóság története (Cegléd, 1984)

III. A háború utáni tíz év

X- 54 -Az önkéntes tűzoltóság felállítása az egyhangú határozat mellett sem sikerült. Hirdetmény kiragasztások, dobolások, újsághirdetések már 1911-ben megmutatták, hogy semmit nem érnek, nem vonzóak. Ismét nem jelentkezett csak néhány is­merős, ki később tűzoltó szeretett volna lenni. Az iparos ifjúsághoz - hol virágzó műkedvelő és dalkari élet folyt - senki nem ment el szervező munkára. Adva voltak a vallási ifjúsági egyletek: a katolikusoknál a KÁLÓT, a reformátu­soknál a KIÉ, nem keresték fel ezeket, sem az olvasó egy­leteket. A diákokat, leventéket, sportegyesületeket szin­tén nem keresték fel, kizárólag adminisztratív úton kép­zelték el a szervezést. Nem lett most se Önkéntes Tűzoltó Egylet Cegléden, maradt minden a régiben. A helyi lapok szinte védték most és igazolták a város ve­zetőit. Nem a szervezés túlzott adminisztratív módját bí­rálták - hol hiányzott az emberközelség - hanem külső té­nyezőkkel jelentkeztek: "...Nálunk kitűnő és jó karban tartott tűzoltószerek vannak, de nincsen viz... Nagyon ke­vés ház van, hol bővizű kút található. Sajnos sem a vízve­zeték, sem az ártézi kutak tűzoltás szempontjából nem jö­hetnek számításba. Először a vízgyűjtőkről kell gondoskodnunk. Lehetne bizonyos távolságra nagy űrtartalmú kutakat ásni, s azok lefedve állnának a veszedelemig, vagy medencéket építeni a város több helyén. Amig ez nem lesz, a tűzoltó­ságról kár egy hangot is ejteni, kár egy fillért is. ki­dobni a felszerelésre, kár a létszámot szaporítani. Előbb vizet kell szerezni a tűz ellen...A lap megállapí­tásaival nekünk is egyet kell érteni: viz nélkül a leg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom