Pataki Ferenc: „…Akik a tűzvészeket vigyázzák…” A ceglédi tűzoltóság története (Cegléd, 1984)

I. Tűzvédelem fejlődése a tűzoltóság megalakulásáig

12

Néhány lappal később: "...1596. őszén a törökkel szövetséges krimi tatárok Cegléden átvonuló dúló serege azt teljesen elpusztította. A várost felgyújtották, s Cegléden 15o házból 80 maradt, a lakói szétszéledtek..."

1683-ban fölégette a várost a Béos alól menekülő tatárok utolsó hulláma. 17o7. január 13-án felgyújtotta a Tiszán átkelt és Budára tartó Rabutin tábornok császári serege.

Ez utóbbiról Írva vagyon: "hideg déren és fergetegen szekér hátán nyomorogtunk..." A vacsi erdő rengetegeiből figyelték, hogy mikor szűnik a füst a város felett...

A lecsendesedett háborúk után békésebb idők jöttek, de a tűzvész nem maradt el a városból, nem külső ellenség hozta, hanem villámcsapás, gondatlanság és emberi gyarlóság szülte.

Az 1750-es esztendő sok tüzet hozott Cegléd városára. A Pest megyei Levéltár egyik elsárgult irata öt tűzesetről számol be. A leégett házak száma 8, a károsult sze, Q

melyek kilencen voltak.-^

Az egyik legnagyobb tűz városunkban 1834» május 29-én pusztított. Az előzményekhez tartozik, hogy laktanya nem volt a városban. Cegléd beszállásolt katonasággal volt megrakva. A katonák a családokkal egy fedél alatt együtt laktak heteken, hónapokon, ne* egyszer éveken keresztül. Sok feszültség, sok vita adóflott ebből a kényszer-együttélésből. 1834« tavaszán ismeretlen egyének papírlapokat