Pásztor Mihály: A fehérterror néhány jelensége. Pest megye 1919 - 1920 - Pest megyei levéltári füzetek 8. (Budapest, 1985)
I. Az ellenforradalmi erők előkészületei a Tanácsköztársaság megdöntésére, s az azt követő terrorra
- megrémíteni, elrettenteni az egész magyar népet. Amikor és ahol a megfélemlitést látták fontosnak - ott könnyebben megtalálhatóak később az áldozatok tetemei, esetleg még a gyilkosok konkrét "kilétét" is ki lehetett deriteni. Ilyen eseteket — többnyire - fehérterror első szakaszában találhatunk. Ha elsődleges céljukként a fizikai megsemmisités szerepelt - igyekeztek "nyomtalanul" eltüntetni áldozataikat. A tettest vagy tetteseket legfeljebb sejteni lehetett. Rémitések, elrettentések más formáit is gyakran alkalmazták. Sok személyt zárattak börtönbe, internálótáborba, vagy előzetes letartóztatásba helyeztek, és igen aktivan működtették a fegyelmi bizottságokat minden munkahelyen. Az áldozatok külön, népes táborát alkották azok, akik a tomboló terror következtében - kényszerűségből - elhagyták hazánkat. A felsoroltak mindegyikét nem kizárólagosan a különítmények végezték, de a terror legborzalmasabb formáit :- az emberi életek szadista kioltását,- a csonkulásokat okozó kegyetlen kínzásokat a különböző különítmények tették, szinte a kizárólagosságig. Az "alapos előkészület" első "eredményeként" 1919. júniusától egyre szaporodtak a bestiális kegyetlenséggel végrehajtott gyilkosságok Szegeden, amelyeket többnyire a frissen verbuvált Prőnay-törzsszázad tagjai követtek el. A másik hírhedt "szegedi" különítmény parancsnoka : "Ostenburg Moravek Gyula” - aki Marosvásárhelyen született : 1885-ben - 1919. julius elején került Szegedre. "Az Ember” c. lap 1920. febru-21-én megjelent számában így mutatta be Ostenburg századost : "Moravek Gyulának hivták mindaddig, amig meg nem nősült és el nem vett egy Ostenburg-lányt. Apósa akkor örökbefogadta és azóta gróf 47