Pásztor Mihály: A fehérterror néhány jelensége. Pest megye 1919 - 1920 - Pest megyei levéltári füzetek 8. (Budapest, 1985)

IV. A fehérterror harmadik szakasza

. .. Ennek az előnyomulásnak, katonai akciónak estek áldozatul egye-63

sek, de ez elkerülhetetlen volt. "

Prőnay ezen levelének szövegét nem akartam saját kiemeléseimmel "zavarni". így a kiemeléseket kiilön tehettem meg. C5k a Dunántúlon nem gyilkoltak polgári személyeket, csak "haditetteket" hajtottak végre. Abban igaza volt, hogy remegtek még a gondolatától is annak, hogy netalán a Vörös Hadsereg néhány ezrede - fegyverletétel helyett - visszavonul a Dunántúlra, s akkor részükre kizárólag a "szolnoki futás” maradhatott volna. E sorokból kitűnik : nagyon biztak a Vörös Hadseregben lévő áruló tisztekben - a fentieket biztos, megakadályozzák.

"Mikor pedig elérkezett végre a lelkek felszabadulásának pillanata ... a falusi parasztság ... népitéleteket tartott, A turáni magyar fajta a legtürelmesebb és legnyugodtabb népek közé tartozik, és

innen magyarázható, hogy aránylag ilyen kevés áldozata volt a népi- 64

téletnek.” A né pit életeknek tényleg kevés áldozata volt. Annyirakevés, hogy nem is volt. Gyilkoltak viszont a különítmények katonái, amit elneveztek "népitéletnek". Prőnay hivatkozott a Horovitztól kapott "igazolásra", de "elfelejtette" emliteni Yates "engedélyét, ami ugyan formálisan nem az, de lényegében a "terror engedélye", s a nemzeti hadak vezérkari főnöke aligha késlekedett Prőnaynál a "tájékoztatással". Yates levele 1919. október hő 11-én, este 9 órakor érkezett. "... az összes, a magyar polgári vagy katonai hatóságokhoz az elfogott személyek ügyében intézett leveleim, csak emlékiratok természetével birnak

Yates álláspontja tökéletesen megfelelt Horthynak, Soősnak, Prőnaynak, és az őket támogató erőknek.

305