Krizsán László (szerk.): Okmányok a felszabadulás történetéhez Pest megyében (Budapest, 1960)

I. fejezet: Pest megye felszabadulása

dapestről hírt adnak az akciók megkezdésére. Minden este kiadtuk neki a kerítésen át kerékpárját és egy megbeszélt helyre, az Üllői úton levő sörgyári lerakat kerítéséhez ment, ahol az akciók megin­dítását elrendelő jelnek kellett volna lenni. Közben röpcédulákat készítettünk és szórtunk el. Egyik este megjelent nálunk két elvtárs. Az egyik főhadnagyi, a másik pedig hadnagyi egyenruhában és el akartak vinni bennün­ket a Kispest és Lőrinc határában levő Teudloff-gyárba, ahol sze­rintük biztonságosabb helyen lennénk. Azonban Konok azt mondta, hogy nem megyünk el, hanem itt várjuk a parancsot és utasítást. Egy pár nap múlva ifj. Borsos János elvtárs keresett fel bennünket, aki akkor még fiatal gyerek volt és azt az üzenetet hozta, hogy Dra­­pál János és édesapja, id. Borsos János azt üzenik, hogy menjünk át velük a kőbányai Siemens-gyár óvóhelyére, ahol összegyűlve, fegyveres ellenállásba kezdünk a német csapatok ellen. Konok elvtárs azonban szigorúan ragaszkodott a párt utasítá­sához, mely szerint engedély nélkül, nyílt akciót kezdeni nem sza­bad. Drapálék átmentek Kőbányára és harcba bocsátkoztak a német fasisztákkal. Egy pár nap múlva megjelentek Kőbányán a felszabadító szov­jet csapatok a velünk szemben levő magnezit gyárban. Az ablakon keresztül láttuk felröppenni a vörös zászlót a kéményre. Ekkor a német csapatok a házunk előtt foglaltak tüzelőállást. A Kőbánya és Kispest között levő vasúti töltés egyik oldalán, a kispesti részen a német csapatok, a másik oldalon pedig a szovjet csapatok feküdtek. A felszabadítók aknatűzzel hamarosan menekülésre kényszerítették a német fasisztákat. Amikor a németek behúzódtak Kispest váro­sába, mi kirohantunk az utcára és a szovjet előőrsöknek megmu­tattuk az utat, ahol az utolsó fasiszta tűzfészket be tudták keríteni és megsemmisíteni. Lőszeres ládák szállításában is segédkeztünk nekik. Szovjet katonatisztek meglátták kézigránátjainkat, pisztolyainkat és miután megmutattuk nekik a titkos nyomdánkat is, csakhamar nagy barát­ságba kerültünk velük. Fegyvereinket el sem szedték, úgy a pisz­tolyok, mint a kézigránátok megmaradtak birtokunkban. 1945 január 9-e volt, akkor szabadult fel Kispest városa a fasiszta rémuralom alól. Hadtört, Közi, 1960. X. 277—282. 1. 77

Next

/
Oldalképek
Tartalom