Krizsán László (szerk.): Okmányok a felszabadulás történetéhez Pest megyében (Budapest, 1960)

I. fejezet: Pest megye felszabadulása

nem sikerült. Azon a napon át sem lehetett menni Pestre. Az összes pesti dolgozók, akiknek Budán volt dolguk, csak másnap reggel szigorú igazoltatás közben mehettek vissza Pestre. Budapest összes hidjain SS-kordon állott, s a hídfőket páncéltörő ágyúkkal zárták le. Nálam volt egy hamis igazolvány, melynek segítségével sikerült átjutnom a pesti oldalra. Rögtön kimentem Kispestre, ahol az elvtársaktól, akikkel találkoztam, fényképes igazolványokat szedtem össze, kb. 20-db-ot. Aztán visszamentem Budára, ahonnan ezen igazolványok segítségével még 20 elvtársat tudtam átvinni a pesti oldalra. A többiek szétszéledtek, vagy pedig visszamentek a táborba.

Én Müller Sándor Danuvia-gyári művezető. Pesterzsébet, Bessenyei u. 84 sz. alatti lakására mentem, s a ház padlásán laktam egy bizonyos ideig.

Később ugyancsak Müller Sándor fogadta be Köves Antal elvtársat, aki akkor szökött meg alakulatától, egy gépkocsizó osztagtól.

Müller elvtárs családi háza udvarán volt egy gyűrűs kút. Köves elvtárs és Müller elvtárs segítségével a gyűrűs kútban egy bunkert készítettünk, mégpedig úgy, hogy a víz színe felett, az első gyűrűben egy ajtót vágtunk és egy 2.5 X 4 m. odút vájtunk a föld alá. A kivésett darabot szépen beillesztettük és betonnal kiegészítettük a hézagokat. Padlóját lebetonoztuk, s még a villanyt is bevezettem a föld alatt. Kívülről nem látszott semmi. A rejtekhelyét kibéleltük, szekrényeket vágtunk az oldalába, ahol az élelmiszert tartottuk. Természetesen az éjszakai órákban végeztük ezeket a munkákat. A kitermelt földet a kertben szétteregettük és ráhordtuk az avart, hogy a friss földet ne vegyék észre.

Konok elvtárs hozta részünkre az utasítást, hogy az a feladatunk, hogy a lakosságot Pesterzsébeten és Kispesten lebeszéljük arról, hogy nyugatra menjenek. Ebben nagy segítségünkre volt Müller Sándorné. Tűzoltóruhában mentem át Kispestre, nagy fekete bajuszt növesztettem, és felismerhetetlenné téve magamat jártam a kispesti házakat és végeztem feladatomat. Sikerült is elérni, hogy Kispest és Pesterzsébet lakossága majdnem százszázalékig bevárta a felszabadító csapatokat.

A szomszéd házban, a Bessenyei u. 82-ben lakott Farkas Ferenc Hoffer-gyári tisztviselő, aki akkor a katonai nyilvántartóban működött. Az ő segítségével sikerült fényképes hadiüzemi igazolványt szerezni, úgy a saját részünkre, mint egész csomó illegalitásban levő kispesti elvtárs részére. Fényképpel ellátott, de név nélküli igazolványok voltak ezek, lepecsételve a katonai parancsnokság pecsétjével. Ez volt akkor a legjobb igazolvány, mert a Hoffer-traktorgyár az utolsó percig dolgozott.

73