Krizsán László (szerk.): Okmányok a felszabadulás történetéhez Pest megyében (Budapest, 1960)

I. fejezet: Pest megye felszabadulása

nem sikerült. Azon a napon át sem lehetett menni Pestre. Az összes pesti dolgozók, akiknek Budán volt dolguk, csak másnap reggel szi­gorú igazoltatás közben mehettek vissza Pestre. Budapest összes hidjain SS-kordon állott, s a hídfőket páncéltörő ágyúkkal zárták le. Nálam volt egy hamis igazolvány, melynek segítségével sikerült átjutnom a pesti oldalra. Rögtön kimentem Kispestre, ahol az elv­társaktól, akikkel találkoztam, fényképes igazolványokat szedtem össze, kb. 20-db-ot. Aztán visszamentem Budára, ahonnan ezen iga­zolványok segítségével még 20 elvtársat tudtam átvinni a pesti ol­dalra. A többiek szétszéledtek, vagy pedig visszamentek a táborba. Én Müller Sándor Danuvia-gyári művezető. Pesterzsébet, Bes­senyei u. 84 sz. alatti lakására mentem, s a ház padlásán laktam egy bizonyos ideig. Később ugyancsak Müller Sándor fogadta be Köves Antal elv­társat, aki akkor szökött meg alakulatától, egy gépkocsizó osztag­tól. Müller elvtárs családi háza udvarán volt egy gyűrűs kút. Kö­ves elvtárs és Müller elvtárs segítségével a gyűrűs kútban egy bun­kert készítettünk, mégpedig úgy, hogy a víz színe felett, az első gyűrűben egy ajtót vágtunk és egy 2.5 X 4 m. odút vájtunk a föld alá. A kivésett darabot szépen beillesztettük és betonnal kiegészí­tettük a hézagokat. Padlóját lebetonoztuk, s még a villanyt is be­vezettem a föld alatt. Kívülről nem látszott semmi. A rejtekhelyét kibéleltük, szekrényeket vágtunk az oldalába, ahol az élelmiszert tartottuk. Természetesen az éjszakai órákban végeztük ezeket a munkákat. A kitermelt földet a kertben szétteregettük és ráhord­­tuk az avart, hogy a friss földet ne vegyék észre. Konok elvtárs hozta részünkre az utasítást, hogy az a felada­tunk, hogy a lakosságot Pesterzsébeten és Kispesten lebeszéljük ar­ról, hogy nyugatra menjenek. Ebben nagy segítségünkre volt Müller Sándorné. Tűzoltóruhában mentem át Kispestre, nagy fekete ba­juszt növesztettem, és felismerhetetlenné téve magamat jártam a kispesti házakat és végeztem feladatomat. Sikerült is elérni, hogy Kispest és Pesterzsébet lakossága majdnem százszázalékig bevárta a felszabadító csapatokat. A szomszéd házban, a Bessenyei u. 82-ben lakott Farkas Ferenc Hoffer-gyári tisztviselő, aki akkor a katonai nyilvántartóban mű­ködött. Az ő segítségével sikerült fényképes hadiüzemi igazolványt szerezni, úgy a saját részünkre, mint egész csomó illegalitásban levő kispesti elvtárs részére. Fényképpel ellátott, de név nélküli igazol­ványok voltak ezek, lepecsételve a katonai parancsnokság pecsét­jével. Ez volt akkor a legjobb igazolvány, mert a Hoffer-traktorgyár az utolsó percig dolgozott. 73

Next

/
Oldalképek
Tartalom