Krizsán László (szerk.): Okmányok a felszabadulás történetéhez Pest megyében (Budapest, 1960)

II. fejezet: A szabadság útján

üzemmel, mi építünk, mi hozzuk rendbe. A tulajdonos urak még a gyár felé sem néznek. Őket majd csak akkor érdekli a gyár, ha a hasznot kell zsebrevágni.

Az üzemi munkán kívül most tavasszal földünket is meg kell művelnünk. Ez most halaszthatatlan feladat. Lovunk nem volt, ezért az emberek nem bíztak benne, hogy a 9 holdat meg tudjuk művelni. De ha nincs ló — itt vagyunk mi. Az üzemi bizottság kiment a földre és magát fogta az ekébe. Nyolc üzemi bizottsági tag húzta az ekét. Keserves munka volt, de egy holdat felszántottunk. A többiek először csodálkoztak, aztán követték a példát.

Négy napi munka után megjött a mentőangyal egy ló képében. A lovat egy ember vezette és négy oldalról támogatták, mert nagyon gyönge állapotban volt. Egy heti gondos ápolás után már lehetett vele egy keveset szántani. Pár nap múlva még egy lovat kaptunk. Most már ott vagyunk, hogy minden földünk meg van művelve. Azért, mert a munkások nem vesztették el hitüket, bíztak az erejükben, az eredmény nem maradt el. A jövőben is így lesz, ha a munkásság összefog és közös erővel dolgozik.

Thali L. sk.

a Neményi papírgyár munkása.

Szabad Nép 1945. április 8.