Krizsán László (szerk.): Okmányok a felszabadulás történetéhez Pest megyében (Budapest, 1960)
II. fejezet: A szabadság útján
7. AZ IPARI ÉS MEZŐGAZDASÁGI MUNKA MEGINDÍTÁSA Újjáépítés 81. A váci vasutasok rohammunkája A váci vasutasok a hivatalos 10 órai munkaidőn túl napi 1 órai önkéntes, díjazás nélküli munkát vállaltak és a kiszabott idő előtt befejezték a budapest—szobi kétirányú vasútvonal helyreállítását, mely az ország első helyreállított kettős vágányú vonala. A vasutasok gyűlésén elhatározták az országos versenyben való részvételt és megalakították a versenyszervezési és versenyvezető bizottságokat, melyben részt vesznek nemcsak a vasúti munkások, hanem a mérnökök és irodai tisztviselők is. Pártmunka, 1945. július 1. 82. A budakalászi munkások hősies küzdelme a termelés megindításáért 1945, augusztus 23. Budakalász. A gyár 1944 Karácsony második napján szabadult fel. Dolgozói nagy része ekkor nem tartózkodott Budakalászon. Az üzem nem szenvedett háborús kárt, csak néhány gép hiányzik, az is csak azért mivel a fasiszta kormány kitelepítési rendeletét nem tudták teljesen szabotálni, a gyárban tartózkodó nyilas elemek miatt. . 1945 januárjában a gyárban nem volt munka. Február hónapban a Duna áradása következtében a gyár is víz alá került, és akkor súlyos károk keletkeztek, motorok, gépek, vegyszerek, méteráruk, de különösen fonalakban. A gyár régi vezetőségének tétlenségét megunva, a gyár baloldali munkássága hozzálátott, hogy az árvíztől mentesítse a gyár területét. És ekkor tanújelét adta a munkásságunk, hogy képes „rohammunkára”. Ez a kifejezés és a rohammunka fogalma akkor még nem volt közhasználatú, ezért megható volt a munkásság öntudatos részének igyekezete, amivel a gyár üzembeállításán fáradozott. Ellenszolgáltatást a munkáért nem kapott, hideg vízben, vizes áruval, saját élelmén, amire utánpótlást nem várhatott, fizetést nem remélhetett, mivel a gyári pénztár üres volt. Ilyen körülmények között teljesítette kötelességét munkásságunk öntudatos iésze. Amikor a gyár olyan állapotba került, hogy
