Nagy Dezső: A ceglédi földmunkásmozgalom története 1919-ig - Ceglédi füzetek 10. (Budapest, 1960)

IV. Küzdelmes évek. A mozgalom fellendül. 1896 - 1906

- 45 -ezeült, Elsa Károly és Schweres József vezetésével, akiket a FT küldött Ceglédre, hogy részt vegyenek Tárkonylék kongreszszusán, de nem engedték be éket - s nyilatkozatot adtak kit "Le az álarccal!"-elmen: Ebben kárhoztatták Tárkonyt kilépését a pártból és hangoztatták, hogy a Ceglédre gyűlt elvtársak Tárkonyt üxelmeiben ártatlanok. Ezért arra kérik a kongresszus résztvevóit üljenek össze a Januárban választott lles bizottsággal a "testvérharc feloldására.1" /113/

Tárkonyiék - következetlenségeik ellenére - tudták, hogy egy későbbi korszak elismeri majd szándékaik Igazságát,s ennek - ma talán kissé patétikusan ható szavakkal - Így adtak kifejezést»

"A történetíró, aki majdan meg fogja Írni a Tilág - szabadság keletkezésének történetét, bizonyára nem fog megfeledkezni Ceglédről,az ott megtartott kongresszusról,mint ahol Magyarországon először tették le azt a szilárd alapkövet,éterré a Tilágszabadság erős, örökidőkig fennálló épületét emelték..." /II4/

Az utókor nem feledkezett meg róluk: Cegléden utca hirdeti Tárkonyi István, Urbán Pál és Achim András nevét, kik egykor, az adott kor viszonyai között, a maguk módján és eszközeivel harcoltak a föld népének szabadságáért.

Tárkonyiék két ceglédi kongresszusa között.

A kongresszus lezajlott, szelet vetett, vihart aratott /115/ s a ceglédi munkásszervezetek mindennapi élete is tovább folytatódott. Tárkonyiék úgy vélték, hogy szakításuk, legalábbis a ceglédi szocdemekkel nem végleges, mert biztató szárakat intéznek a Földmivelőben, a helyi lapok által megtámadott Urbán Pálékhoz:

"Reméljük a ceglédi elvtárBak a koholmányért meg fognak felelni a ceglédi lapok Íróinak... hogy gyűlést tartottak annak örülünk, mert azt mutatja, hogy a saját lábukon is tudnak már Járni..." /116/

A közelgő május 1, alkalmából pedig felidézik Dózsa György ceglédi riadóját»