Nagy Dezső: A ceglédi földmunkásmozgalom története 1919-ig - Ceglédi füzetek 10. (Budapest, 1960)

III. A munkásosztály első szívdobbánasai, 1890 - 1895

- 18 -sikerült többé-kevésbé megmételyezni e tanokkal, nálunk nem valami nagy számmal vannak. Cegléd város munkás és szorgalmas népe nem lelkesedik az ilyen hazafiatlan tanokért. Nálunk a legszegényebb ember la megszerezheti a két kese munkájával a saját és övéi szükségletére szolgáié pénzt. A vagyonmegoszlás pedig olyan, hogy sem dúsgazdagok, sem földhözragadt munka és kenyérnélküli elemek nincsenek. Sajnos azonban, hogy a lelkiismeretlen izgatóknak sikerült mindezek dacára eszméiknek többeket megnyerni. S ezek ma délután már gyűlést is tartanak az újvároson.

Hisszük azonban, hogy inkább a kíváncsiság, mint a szocialista tanokért való lelkesedés készteti polgártársainkat az ott való megjelenésre.

Meg vagyunk győződve róla, hogy a rendőrség éberen ellenőrzi e mozgalmat, s bizonyos fővárosi urnák működését, ki nálunk szocialista apostolkodással foglalkozik.élénk figyelemmel kiséri." /37/

Djabb munkásegyesület létesült a városban 1894- 96-között, mely elősegítette a szervezeti életet: a Cegí'édi Szociáldemokrata Munkásképző Egylet. /38/

• A helyi hatóságok úgy bántak el a dolgozókkal, ahqgy azt a feudalizmusban megszokták: kegyetlenül, embertelenül, csak az uralkodó osztályok érdekeit kiszolgálva. A- zonban, mióta a városban is megindult a munkások szocialista szervezkedése ezt nem tehették bizonyos óvatosság nélkül, mert a Népszava országos nyilvánosságot biztos it ott minden méltánytalanságnak.

Jelentéktelen eset Halmi Pál esete, de mégis jellemző a kialakult helyzetre, amelyben hátrálnia kellett az önkénynek:

/Halmi Pál bérest gazdái ki akarták forgatni saját nevelésű disznóiból és fizetését is el akarták vermittelt egy ökör lábát véletlenül eltörte. A húst kimérték, a gazdák elhordták és még kerestek is rajta. A rendőrkapitány a legdurvább hangon vallatta, félemlitette, végül lakásából is