Nagy Dezső: Cegléd - Pest megyei tájak 2. (Budapest, 1959)

Előszó

ELŐSZÓ

Ha az utas végigsétál a ceglédi vasútállomástól a Rákóczi úti fasoron a város közepéig, nem sok látnivalót talál. Pedig érdemes figyelmesen végigjárni a város útjait, melynek kövei és földje értékes hagyományokról vallanak.

Az egykori piactéren Dózsa keresztesei hallgatták a ->agv parasztvezér szózatát, amely századokon át remegtette az elnyomók szívét. Dózsa György hatalmas szoboralakja emlékeztet a hajdani századok elnyomására. Nagybotú Mészáros Lőrinc ceglédi plébános itt eskette a paraszthadakat a szabadságra, vagy halálra.

Rákóczi — a vezérlő fejedelem — hívó szavára a ceglédi zsellérek és jobbágyok pénzzé tették kis vagyonkájukat, hogy fegyvert, lovat vehessenek, s kurucként szolgálják a szabadságot. S mikor a „zöld erdő harmatát, piros csizmák nyomát, hóval lepte be a tél”, visszaszállingóztak a városba és várták az új szabadítót. 1848 szeptemberében Cegléden bontotta ki Kossuth Lajos a szabadságharc zászlaját. A Körösi út mentén egy kis tanyai épületben Táncsics Mihály ébresztgette az aluszékony öntudatot, a város határában levő Homokpusztán, az ún. „cucilista majorban”, pedig Urbán Pál vezetésével a ceglédi földmunkások szervezkedtek, szebb virradatra. Egy Csillag utcai házban gyülekeztek esténként a ceglédi születésű Várkonyi István „Független Szocialista Párt”-jának hívei.

1919-ben a Tanácsköztársaság idején is nevezetes események tanúi voltak a város kövei, emberei.

Tömörkény István a magyar paraszt életének hivatott ábrázolója a vasútállomás épületében született, de Cegléden látta meg a napvilágot Szüle Péter, a jeles festő, Kárpáti Aurél, kiváló esztéta és még sokan mások, nevesek és névtelenek, akik előtt már korábban is egy jobb kor képe lebegett, mint amilyenben születtek.

A nemzet nagy sorsfordulójában a felszabadulás, újjáépítés, a szocializmus építésének éveiben Cegléd is elindulhatott a felemelkedés útján.

Ha e kis könyvben sikerült az utazó érdeklődését felkelteni Cegléd város múltja, emlékei és mai képe iránt, akkor igye kezetünk nem volt hiábavaló.

Budapest, 1959.

PEST MEGYEI TANÁCS I TIEGEN POEG ALMI HÍV 1 TAI