Kende János - Szerényi Imre (szerk.): Munkásmozgalmi életrajzok Pest megyéből (Szentendre, 1985)

Munkásmozgalmi életrajzok Pest megyéből

58 részt vett sztrájkmozgalmak szervezésében. Szervezője és ellenőre volt az Általá­nos Fogyasztási Szövetkezetnek is. A II. világháború évei alatt antifasiszta pro­pagandát folytatott. A felszabadulás után továbbra is tagja maradt az SZDP-nek, majd az egyesülés előtt belépett a Magyar Kommunista Pártba. Az 1956-os ellen­­forradalom után amíg egészsége engedte, ismét dolgozott a párt újjászervezéséért. Munkásmozgalmi múltját 1912-től, párttagságát 1921-től ismerték el. LENGYEL LÁSZLÓ Nagykáta, 1922—1956 A felszabadulásig napszámosként dolgozott. 1945-től juttatott földjén gazdál­kodott. 1951-ben alapító tagja lett a bugyi Új Élet Termelőszövetkezetnek, 1954-től a termelőszövetkezet elnöke volt. 1956-ban belépett a MDP-be. Az 1956-os ellenforradalom idején október 30-án az ellenforradalmárok meggyil­kolták. LÉVAI OSZKÁR Jászberény, 1890—1920 Tisztviselő, szakszervezeti vezető. Édesapja kiskereskedő volt. Testvérei a századelő ismert szakszervezeti funkcionáriusai voltak, életútjuk Lévai Oszkár­ra is hatással volt. 1907-től az MSZDP tagja és munkásbiztosítási tisztviselő. Az 1910-es évek elején jelentős szerepet játszott a politikai pártszervezetek létrehozásában a fővárosban. Az első világháború idején (1915-től 1918 elejéig) katona, majd a forradalmi fellendülésben született Közalkalmazottak Szakszer­vezetének titkára lett. A Tanácsköztársaság idején a Vörös Hadseregben szolgált, Cegléd, majd Kiskőrös városparancsnoka lett és kemény kézzel törte le az 1919 júniusi ellenforradalmat. A proletárdiktatúra megdöntése után letartóztatták és halálra ítélték. Lévai Oszkárt a proletárforradalom élménye és a megpróbáltatá­sok edzették kommunistává. LHOTKA GÉZA Kovács. Születési helyére nincs adat, 1921 tavaszán feleségével Iklad köz­ségbe költözött, ahol községi kovács volt. A harmincas években több ízben né­zeteltérése volt a község vezetőivel, így saját portáján nyitott önálló kovácsmű­helyt. Baloldali magatartása miatt gyakran zaklatták. A háború alatt rendszere­sen hallgatta a Kossuth adót, és az adásokban hallottakat terjesztette a szegény­parasztok és nincstelenek között. Agitált a háború ellen, leleplezve a hivatalos propaganda hazugságait. A nyilasok uralomra jutása után, 1944. november 13-án a csendőrök elhurcolták, további sorsa ismeretlen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom