Kende János - Szerényi Imre (szerk.): Munkásmozgalmi életrajzok Pest megyéből (Szentendre, 1985)
Munkásmozgalmi életrajzok Pest megyéből
76 1924-től Solymosi Ignác irányítása alatt dolgozott a jászárokszállási földmunkásmozgalomban. 1927-ben bekapcsolódott a KMP illegális munkájába, 1934- ben „Erős” fedőnéven végzett illegális pártmunkát, tagja volt a Teleki és Hallertéri kubikusok Vörös Segély bizottságának. 1935-ben a nagy földmunkás lebukás alkalmával őt is letartóztatták és négy hónapra ítélték. 1944 októberében bevonultatták katonának, december végén megsebesült. Felgyógyulása után jelentkezett az MKP-ba. 1946 márciusában Törökbálintra költözött. 1946—51 között a helyi foldművesszöyetkezet igazgatósági tagja volt. 1954-ben a törökbálinti „Új Élet” tsz elnöke lett. Az 1956-os ellenforradalom ideje alatt védte a szövetkezet közös vagyonát. 1957 februárjában szívtrombózist kapott és munkaképtelenné vált. Párttagságát 1927-től, a munkásmozgalomban való részvételét 1919-től ismerték el. PATTERMAN DEZSŐ Berki, 1877 — Ácsmester, Monoron élt, szervezett munkás volt. Küldöttként vett részt az MSZDP rendkívüli kongresszusán 1917. november 25-én. A Tanácsköztársaság idején előbb a járási, majd a községi Intéző Bizottság elnöke volt. Politikai elkötelezettsége párosult a jó vezetői képességekkel. Ennek is köszönhető, hogy Monoron a munkáshatalom a Tanácsköztársaság megdöntéséig szilárd volt, a lakosság széles köreinek bizalmát élvezte. Kiváló szónokként ismerték, több alkalommal meggyőző erejű és lelkesítő beszédet tartott a monori piactéren összegyűlt hallgatóságnak, buzdította az embereket a proletárdiktatúra melletti kitartásra. A Tanácsköztársaság megdöntése után, 1920-ban négy évi börtönre ítélték. További sorsa ismeretlen. PAVLOSZKY FERENC Igló, 1908-1977 Géplakatos, nyomdai gépmester, szakszervezeti vezető. A négy gimnázium elvégzése után szakmát tanult. A nyomdász szakszervezetbe 1931-ben lépett be, hamarosan bizalmi, majd főbizalmi, tagja a budapesti helyi csoport, illetve a szakma országos vezetőségének. A harmincas evek közepétől vesz aktívabban részt az MSZDP tevékenységében, a második világháború éveiben a kispesti pártszervezet vezetőségi tagja. A német megszállás idején bekapcsolódott az ellenállási mozgalomba. A felszabadulás után 1946-tól a szociáldemokrata párt Budapest-környéki titkára, megyei törvényhatósági bizottsági tag, országgyűlési képviselő. Az 1947-es választások után a két munkáspárt rivalizálása hatására hevesen támadja a pártvezetés baloldali elemeit, ezért 1948 februárjában kizárják a szociáldemokrata pártból. Ekkor visszamegy a szakmájába dolgozni. 1952-ben törvénytelenül letartóztatják és elítélik. 1956-ban rehabilitál
