Kende János - Szerényi Imre (szerk.): Munkásmozgalmi életrajzok Pest megyéből (Szentendre, 1985)
Munkásmozgalmi életrajzok Pest megyéből
74 ségbe. 1928-ban MSZDP-tag lett, a VII. és VIII. kerületi szervezetekben dolgozott. Munkahelyein bizalmi és főbizalmi funkciókat töltött be, a pártszervezetében pedig tagja volt az agitációs és propagandista bizottságnak. Tüntetéseken, gyűléseken vett részt. 1940-től az üllői malomban dolgozott, s ettől kezdve bekapcsolódott a KMP illegális munkájába. Antifasiszta és háborúellenes propagandát folytattak, amely miatt a csendőrök gyakran zaklatták. A Vörös Segélyen keresztül segítette a lebukottakat és azok családjait. A felszabadulást követően Üllőn alapító tagja volt az MKP helyi szervezetének, amelynek vezetőségi tagja is lett. 1944. november 24-én megindították az úgynevezett „Budai Malmot”, amely kezdetben a Vörös Hadsereg, majd később a község lakosságának ellátásában segédkezett. 1948-ban huszonnégy államosított malom igazgatójának nevezték ki, de rövidesen más munkakörbe került. 1951-ben a monori malom igazgatója lett. Az 1956-os ellenforradalom a Kőbányai Fonóban érte, majd visszakerülve a „Budai Malomba”, annak raktárosa lett. Innen ment nyugdíjba. Ezt követően az üllői pártszervezetben tevékenykedett. A felszabadulás óta több esetben és ciklusban tagja volt a pártvezetőségnek. A Munkásőrségnek megalakulásától kezdve tagja volt. Párttagságát 1928-tól, munkásmozgalmi múltját 1919-től ismerték el. OZORAI JÓZSEF Érsekújvár, 1882— Iskolái elvégzése után szerszámkészítő lett. 1919-ben, a Tanácsköztársaság idején a Pomázi Járási Direktórium elnöke, küldöttként részt vett a Tanácsok Országos Gyűlésén. Hűséges híve volt a proletárdiktatúrának. A Tanácsköztársaság leverése után a fehérterror bírósága halálra ítélte. 1922-ben a fogolycsere akció során a Szovjetunióba került. Moszkvában telepedett le, ahol egy kerékpárgyárban dolgozott. Utoljára 1946-ban Bogyejóból írt levelet Magyarországra. További adatunk személyéről nincs. PAJOR ISTVÁN Vác, 1891-1919 Földműves. A Tanácsköztársaság fegyveres védelmében részt vett, a városi munkástanács és a forradalmi törvényszék tagja volt. 1919. augusztus 14-én letartóztatták és a Váci Fegyházba kisérték, ahonnan 1919. augusztus 16-án elhurcolták és megölték.
