Kende János - Szerényi Imre (szerk.): Munkásmozgalmi életrajzok Pest megyéből (Szentendre, 1985)
Munkásmozgalmi életrajzok Pest megyéből
42 MKP helyi szervezetének elnöke lett. 1948-ban költözött Szigetbecsére, 1949- ben megalakították az első termelőszövetkezetet, amelynek három esztendeig elnöke volt. 1953-ban pártutasításra átment a Petőfi Tsz-be, itt is az elnöki posztot töltötte be. 1956. november 4. után a szigetbecsei tanács elnöke lett. 1958 után a Csepel Autógyár rendészetére került, lakóhelyén pedig tanácstaggá választották. 1961-be került nyugdíjba. Párttagságát 1932-től, munkásmozgalomba való részvételét 1923-tól ismerték el. KAMJÉN ISTVÁN Mezőtúr, 1907-1976 Kubikosmunkás, író. 1927-ben lett tagja a kommunista pártnak. 1929-ben a Vörös Segély szervezésében, 1932-től az Egyesült Szakszervezeti Ellenzék sport- és kulturális mozgalmaiban vett részt. 1937-ben a népi írók mozgalmához csatlakozott. 1946 végétől a Nemzeti Parasztpárt nagybudapesti bizottságának egyik titkára. 1947-től 1953-ig országgyűlési képviselő volt Pest megyében. 1953-ban a Pest megyei Tanács Népművelési Állandó Bizottságának elnöke. Utolsó éveiben súlyos betegsége miatt a pártéletben nem tudott aktívan részt venni, főként irodalmi tevékenységet folytatott. Párttagságát 1927-től ismerték el. KANCSAL ISTVÁN Rédics, 1895-1977 Földmunkás családból származott, az első világháború idején katonai szolgálatot teljesített, 1919-ben belépett a Vörös Hadseregbe. A proletárdiktatúra megdöntése után Zalaegerszegen internálótáborba zárták. Sikerült megszöknie és 1922-ben kivándorolt az Egyesült Államokba. Kapcsolatot keresett a baloldali magyar emigrációval, munkához jutott egy alumínium-gyárban, ahol mint fényező segédmunkás kereste meg a kenyerét. 1923-ban belépett a Munkásbetegsegélyező és Önképző Szervezetbe, amelynek helyi szervezője, majd titkára lett. 1925-ben belépett az Amerikai Munkás (kommunista) Pártba, amelynek mindvégig tagja maradt. A párt magyar szekciójában aktívan tevékenykedett. A 30-as évek végén részt vett az akkori baloldali CIO szakszervezet szervezésében, és több sztrájkot szervezett. 1947-ben családjával együtt hazatelepült Magyarországra, Rédics községbe, ahol szövetkezeti elnök, párttitkár lett. A személyi kultusz éveiben Hortobágy - ra telepítették családostul, majd tizenhárom hónap után rehabilitálták. Ezt követően Pomázon telepedett le és a Bőrdíszműgyárban helyezkedett el. Haláláig aktív pártmunkás volt. Munkásmozgalomban való részvételét 1919-től, párttagságát 1925-től ismerték el.
