Kende János - Szerényi Imre (szerk.): Munkásmozgalmi életrajzok Pest megyéből (Szentendre, 1985)
Munkásmozgalmi életrajzok Pest megyéből
28 bekapcsolódott az illegális mozgalomba. Egy ízben letartóztatták, s szabadulása után rendó'ri felügyelet alá helyezték. Illegális tevékenységét mint a szakszervezet kommunista frakciójának tagja, tovább folytatta. A második világháború évei alatt aktív harcosa volt az antifasiszta ellenállási mozgalomnak. A felszabadulás után tagja lett a szakszervezet 17 tagú ideiglenes szervező bizottságának, majd 1949-ig pártmunkásként dolgozott. 1949-től a B. M. Közigazgatási Osztályán végzett személyzeti munkát, 1950-től az Országos Tűzoltó Egyesület titkára lett. Utolsó munkahelye a XIII. kerületi Tűzoltó Parancsnokság, amelynek párttitkára volt. Innen ment nyugdíjba 1962 szeptemberében. Amíg egészsége engedte, részt vett Vecsés község párt- és társadalmi életében. Munkásmozgalomban való részvételét 1922-től, párttagságát 1924-től ismerték el. GÁLL JÖZSEFNÉ (Kovács Katalin) Kolozsvár, 1910—1974 Munkásnő, tizenhat évesen a kolozsvári Dermata cipő- és bőrgyárban dolgozott. Tagja lett a Kommunista Párt által vezetett Egységes Szakszervezetnek. 1928-tól műhelybizalmi lett, s mint ilyen, 1937-ig részt vett a mindenkori bértárgyalásokon. A gyár tulajdonosa két sikertelen sztrájk után el bocsátotta a gyárból, de munkatársai követelésére mindkét alkalommal visszavették. 1932-től bekapcsolódott a Román Kommunista Párt illegális munkájába, mint a Vörös Segély fedő szervének, a „Munkássegély”-nek aktivistája. Részt vett röpcédulák terjesztésében, tüntetések szervezésében. Az üldöztetések idején egy elvtársa figyelmeztetésére lakóhelyet változtatott. 1943 végén Győr megyébe költözött, Pinnye községbe, így átmenetileg megszakadt kapcsolata az illegális mozgalommal. A felszabadulást követően Pinnye első párttitkára lett, majd 1947—48-ban Győrben a pártház gondnoka. Az 1956-os ellenforradalom alatt Rajkán élt férjével, ahol mozgalmi múltjuk miatt zaklatták őket. 1957-ben kerültek Kiskunlacházára, majd Szigetbecsére, ahol férje tanácsi funkcionárius volt. Munkásmozgalmi múltját 1928-tól, párttagságát 1932-től ismertékel. GÁLOS EDE Ramocsaháza, 1896—1967 Gépész-kovács mesterséget tanult. Tanoncként részt vett az 1912. május 23-i tüntetésen („Vérvörös csütörtök ), s ez életreszóló élménye volt. 1916-ban lépett a Vas- és Fémmunkások Szakszervezetébe. Még ez évben letartóztatták szervezkedésért, majd bcvonultatták. 1918-ban a belyei uradalomban megválasztották a helyi szakszervezeti csoport elnökének. A Tanácsköztársaság idején a Tolna megyei Direktóriumnál tevékenykedett.
