Kende János - Szerényi Imre (szerk.): Munkásmozgalmi életrajzok Pest megyéből (Szentendre, 1985)
Munkásmozgalmi életrajzok Pest megyéből
WINKLER LAJOS Budapest, 1903—1973 111 Lakatos, gyermekkorától részt vett a nagy munkástüntetéseken. 1919-ben a KIMSZ soroksári szervezetének titkára. Mozgalmi tevékenységét az ellenforradalmi rendszer éveiben is folytatta. Az 1923-as csepeli sztrájk után feketelistára került, 1939-ig nem tudott elhelyezkedni nagyüzembe. 1935-ben tagja lett az MSZDP soroksári szervezetének, majd a kispesti MSZDP-ben dolgozott. 1943 őszén elvégezte az SZDP vezetőképző tanfolyamát. A Vas- és Fémmunkások Szakszervezetének 1941 márciusától tagja. Munkahelyén, a Ganz Vagongyárban üzemi bizalmi. 1944-ben részt vett az ellenállási mozgalomban, terjesztette az illegális kommunista párt kiadványait. A felszabadulás Pesterzsébeten érte. Belépett az MKP-ba, különböző pártós szakszervezeti feladatokat látott el. 1946-tól 1949-ig függetlenített főszerkesztője volt az akkor alapított „Ganz Dolgozók Lapjának . Egy évig az MDP Sarkadi Járási Bizottságának politikai munkatársa. Saját kérésére visszakerült a Ganz Vagongyárba, majd a Bányászati Aknamélyítő és Gépjavító Trösztnél dolgozott. Megválasztották az üzem párttitkárának. Az ellenforradalom leverése után részt vett üzemében és Gödöllőn az MSZMP újjászervezésében, a gödöllői pártszervezetnek egy ideig vezetőségi tagja is volt. Kezdettől tagja volt a munkásőrségnek. 1963-ban került nyugdíjba, azt követően az MSZMP Gödöllő járási Pártbizottság társadalmi munkatársa volt. Munkásmozgalmi múltját 1917-től, párttagságát 1935-től ismerték el. WIRTH ADAM Tevel, 1900-1961 Szabósegéd, 1914-ben került a fővárosba szakmát tanulni. Az első világháború éveiben kapcsolódott be a munkásmozgalomba. A Tanácsköztársaság idején vöröskatona volt. A proletárdiktatúra megdöntése után egy ideig szülőfalujában bujkált, majd visszatért Budapestre. Itt belépett a szabók szakszervezetébe és a szociáldemokrata pártba. Az MSZDP Vili. kerületi szervezetének 1924 és 1938 között vezetőségi tagja volt. A 30-as évek elején kapcsolatba került a szakszervezeti ellenzéki mozgalommal és a MKP-vel. A budapesti helyi csoport 1933-as vezetőségválasztásán ő volt a baloldal jelöltje, s mivel győztek, amíg a központi vezetőség meg nem semmisítette a választást, egy ideig betöltötte a helyi csoport alelnöki tisztét. A baloldali vezetés feloszlatása után letartóztatták. 1938-ban Rákoskertre költözött, ahol nem volt szociáldemokrata pártszervezet, ezért mozgalmi tevékenységét a szakszervezetben folytatta. A felszabadulás után az MKP-be lépett be, a községi pártszervezet titkárává és a nemzeti bizottság elnökévé választották. 1947-ben a ruhaipari dolgozók termelő szövetkezetének elnöke, 1948-ban üzemvezető az államosított ruhaiparban. 1949 és 1953 között országgyűlési képviselő, 1949-től 1954-ig a Pest megyei pártbizottság, 1954-től
