Kende János - Szerényi Imre (szerk.): Munkásmozgalmi életrajzok Pest megyéből (Szentendre, 1985)
Munkásmozgalmi életrajzok Pest megyéből
104 TOTH KÁROLY Budapest, 1886—1971 Faszobrász, 1906-tól szervezett munkás, az MSZDP tagja. 1918-ban az elsők között lépett a KMP-be, a Tanácsköztársaság idején vörös katona, több fronton is harcolt. A Tanácsköztársaság megdöntése után bujkálnia kellett, majd Németországba emigrált. Hamarosan visszakényszerült Magyarországra. Az 1930-as években, mint a Természetbarát Egyesület tagja, illegális pártösszejöveteleken, találkozókon vett részt, és dolgozott a Vörös Segélyben. Később a budapesti rendőrség zaklatása miatt Tahiba költözött, s így kapcsolata a párttal megszakadt. A felszabadulás után elsőként szervezte a pártot, a helyi közigazgatást, a rendőrséget Tahiban. Ö volt a község első párttitkára. A sok izgalom, harc, megviselte szervezetét, aminek következtében csökkent aktivitása is. 1971-ben súlyosbodó betegsége miatt önként vetett véget életének. TÓTH PÁL Dormánd, 1900-1971 Esztergályos, az 1920-as évek elején kapcsolódott be a munkásmozgalomba. A húszas évek második felében a „kivált’ esztergályosok szervezetében dolgozott. 1925-től az MSZDP tagja, segítette az illegális KMP munkáját Angyalföldön és Pécel környékén. Részt vett a Vörös Segély gyűjtéseiben is, 1944-ben a munkahelyén szabotázsakciókat szervezett. A felszabadulás után a Szovjet Hadsereg oldalán dolgozott fegyvermesterként a háború befejezéséig. Pécelen alapító és egyben vezetőségi tagja a Magyar Kommunista Pártnak. 1950-ben tanácstaggá választották. A Márkus-féle vasszerkezeti gyárban káderes, később a Gödöllői Gépgyár művezetője. Az 1956-os ellenforradalom idején kitiltották a gyárból. November 4. után elsők között kérte átigazolását az MSZMP-be. Tagja lett a Munkásőrségnek. 1963-ban nyugdíjba került. Párttagságát 1925-től ismerték el. „NAGYKALAPÉI” TÓTH SÁNDOR Nagykőrös, 1850-1924 Napszámos, tagja volt a Nagykőrösi Mezei Munkások Önképző-körének és a Felszegi Olvasókörnek. A Tanácsköztársaság idején beválasztották a városi munkástanácsba. Május 1-én elmondott beszédéért a tanácshatalom leverése után a kecskeméti királyi törvényszék négy évi börtönre ítélte, melyet le is töltött. Kiszabadulása után röviddel meghalt.
