Szabó Alfréd (szerk.): Munkás- és szegényparaszt-mozgalmak Cegléden 1945-ig. Részletek a város politikatörténetéből (Cegléd, 1979)
IV. Cegléd a Tanácsköztársaság időszakában
a parancsot. A hadosztály a 30. gyalogezredet bízta meg a feladat elvégzésével, mivel az ezrednek ekkor még egyetlen fegyveres alakulata volt, a ceglédi vasasszázad, így a Nyújtó-féle szakaszt április 13-án két teherautóra rakták, s a kérdéses területre vitték. Itt néhány nap alatt felszámolták a kezdődő ellenforradalmi szervezkedést, a letartóztatottakat Budapestre szállították, majd 17-e táján visszatértek Ceglédre. A román csapatok közeledésének hírére Cegléd munkásnépe is felkészült a forradalom megvédésére. A szakmák vezetőinek ülése kimondta, hogy a toborzott munkásságot 24 óra alatt fel kell fegyverezni. A munkáskatonák az Árpád térre vonultak fel, hol Reiner Albert városi párttitkár ismertette a helyzetet, s elmondta, hogy ahová a románok bevonultak, visszaállt a régi burzsoá rend. A munkászászlóalj összeállításáról így számolt be a ceglédi „Népakarat” c. újság: „Óramű pontossággal indult meg a zászlóalj összeállításának munkája. A zászlóaljnak négy századát szervezték meg. Az első században az ácsok, kőművesek, famunkások és közalkalmazottak vonultak be a Kaszinó helyiségébe. A második század festők, cipészek, vas- és fémmunkások, éttermi alkalmazottak, a Központi Szálloda udvarán gyülekeztek. A harmadik század molnárokból és vasutasokból állt, a Vigadóban szervezkedtek. A negyedik századot földmunkásokból, nyomdászokból és élelmezési munkásokból állították össze...” Április 19-én a zászlóalj a ceglédi laktanyában felszerelt és megkezdte a gyakorlatozást. A ceglédi vöröskatonák április 28-án hagyták el a várost, délután 5 órakor vonultak a laktanyából teljes felszereléssel a városháza elé. Cegléden éppen átutazóban volt Vágó Béla és Szamuely Tibor népbiztos, akik az eltávozó vöröskatonákhoz beszédet intéztek a városháza erkélyéről. A beszédeket a „Népakarat” c. újság teljes egészében közölte. Először Vágó Béla népbiztos szólott a katonákhoz: „.. .Nekünk, amint megmondottuk, azt a hatalmat, amit a munkások és parasztok kezükbe vettek, a forradalmat, amelynek tüzét szítjuk meg kell védenünk a rablók ellen. Megmondottuk, hogy ennek az ideje bekövetkezik, és ím, el is érkezett. A forradalom hív bennünket, az ország jövője, a munkásság jövője áll előttünk, és ezért a jövőért nincs proletár, aki ne szívesen áldozná fel az életét, ha kell. Vágó Béla után Szamuely lépett az erkélyre, s ő is beszédet intézett a ceglédi vöröskatonákhoz: „.. .A volt háború egy új háborút szül, a szegények háborúját a gazdagok ellen... A szövetkezett nemzetközi burzsoázia szövetségre lépett a mi elűzött kizsákmány dóinkkal. Tudjátok jól, miért folyik a harc. A magyarországi proletariátusnak azért van kezében a fegyver, hogy megakadályozza a régi rend visszatérését. .. Elöl vérvörös színekkel a győzelem, amely a miénk lesz, mert a munkásság győzni fog a világ minden országában.” A beszédek elhangzása után a cigányzenekar rázendített a Marseillaise-re, s elindult a zászlóalj a vasútállomás felé. A ceglédi munkászászlóalj 30-án a kora délutáni órákban érkezett a Kiskunfélegyháza és Csongrád között levő, gátéri vasútállomásra, s azonnal a vasúti töltés mellett, az Iskola dűlőn át a Tisza-vonalra vonult... Itt a késő esti órákban elfoglalta a számára kijelölt védőszakaszt. A közel 7—8 km-es szakaszon a ceglédi zászlóalj nem összefüggő vonalban védett, a hídnál volt erősebb egység, s egy-egy pontnál: a vasúti őrház, kanyar és átkelésre alkalmas helyen erősebb harcállást épített ki. A vonal megszállása utáni napon — május 1-én — az egész zászlóalj kint tartózkodott, fedezékeket, géppuskafészkeket és figyelőpontokat építettek. A délelőtti órákban 30—32 ember átment a hídon a parancsnok tilalma ellenére. A románok teljesen átengedték őket a túlsó partra, hol azután erős gép-48
