Szabó Alfréd (szerk.): Munkás- és szegényparaszt-mozgalmak Cegléden 1945-ig. Részletek a város politikatörténetéből (Cegléd, 1979)
I. Agrárszocilaista mozgalom és Cegléd
Az alacsony bér és a mai másfél, két munkanapnak megfelelő munkaidő mellett állandó létbizonytalanságot jelentett a nagyarányú munkanélküliség. Egy, a század eleji munkanélküliség arányát tükröző adat szerint az egy munkásra eső, munkában töltött napok száma csupán 223 nap volt évenként. A munkában töltött napok bére viszont oly alacsony volt, hogy abból a munkanélküliség 3—4 hónapjára semmit sem takaríthattak meg. A paraszttömegek egyre inkább Várkonyi István programjában ismerték fel saját törekvéseiket. Várkonyi István tagja volt a Szociáldemokrata Párt vezetőségének, de nem osztozott a párt vezetőinek megalkuvó, a forradalomtól rettegő álláspontjában. Várkonyi jelentős anyagi áldozattal hozzájárult az első földmunkás szaklap, a „Földmívelő” kiadásához, s nézeteit a lapban fejtette ki. A „Földmívelő”-t a parasztság kitörő lelkesedéssel fogadta, s minden újabb száma növelte Várkonyi táborát. (Várkonyi István 1852. július 12-én született Cegléden, földmunkás családból. Apja szakmányos volt, kis vagyonkája kevés volt a megélhetéshez, ezért napszámba, vagy ahogy akkor nevezték, szakmányba szegődött ceglédi gazdákhoz. Várkonyi gyermekkorában maga is cselédeskedett, majd ő is napszámba járt. Fiatal korában végigjárta a földmunkások életútját, de nyugtalan természete, becsvágya, társainál értelmesebb egyénisége hamarosan más ösvényekre vezette. Először csak munkát vállalni járt fel Budapestre, a kőművességtől a kubikosságig semmi sem volt idegen tőle; később már meglátta az akkori gyorsan kapitalizálódó Budapesten a meggazdagodás lehetőségét is. A 70-es évek végén, felhasználva szüleitől maradt csekély örökségét, különböző vállalkozásokba fogott. 1882-ben Budapestre költözött, ahol lovakkal kereskedett, szemétfuvarozást vállalt, teleküzleteket kötött. Vállalkozásainak zöme sikerült, gyorsan meggazdagodott, jövedelméből bérházakat vásárolt, ötszörös háziúr lett. Budapesten érettségit tett és jogot tanult. 1889-ben belépett a Magyarországi Általános Munkáspártba. Tehetségét, vagyonát a mozgalom céljaira ádozta. 1918-ban halt meg.) A Szociáldemokrata Párt vezetőit kellemetlenül érintették a „Földmívelő” és Várkonyi sikerei. A pártvezetőség félve a forradalomtól, hogy a forradalmi erők növekedésének gátat vessen, eleve elutasította a földmunkások szervezését — a Várkonyi-féle mozgalomban saját politikájának nyilvános leleplezését ismerte fel, s ezért rágalomhadjáratot indított Várkonyi személye ellen. De miután e manőverrel sem sikerült személyét népszerűtlenné tenni hívei előtt, a Szociáldemokrata Párt földmunkáskongresszus összehívását határozta el. A kongreszszus kifejezett célja az volt, hogy visszahódítsa a Szociáldemokrata Párt befolyása alá a Várkonyit követő tömegeket. A szociáldemokrata vezetők nem azért ragaszkodtak tömegbefolyáshoz a földmunkások körében, hogy azt forradalmi harc érdekében használják fel, hanem azért, hogy a forradalmi irányban fejlődő mozgalmakat a szociáldemokrata agrárpolitikának megfelelő gátak között tarthassák. A Szociáldemokrata Párt 1897. január 31-re Budapestre összehívott három napig ülésező földmunkáskongresszusán mindössze 15 földmunkásküldött vett részt, a többi kisiparos és a betegsegélyező pénztár tisztviselője volt. A szociáldemokrata földmunkáskongresszusra válaszul, Várkonyi István kezdeményezésére, február 14-én Cegléden összeült a „független szociáldemokraták” földműveskongresszusa. A tanácskozáson 53 község 105 küldötte vett részt. Ez a szám, szembeállítva a szociáldemokrata földmunkáskongresszus 15 küldöttével, önmagában is bizonyítja, hogy a szegényparasztság a ceglédi kongresszust érezte magáénak. Itt találtak visszhangra azok a törekvések, melyek a Viharsarok szegényparaszt-mozgalmait kiváltották. Molnár Ferenc szentesi paraszt előadói 6
