Szabó Alfréd (szerk.): Munkás- és szegényparaszt-mozgalmak Cegléden 1945-ig. Részletek a város politikatörténetéből (Cegléd, 1979)

V. A város munkásmozglam a Horthy-korszak alatt

A város termelési, gazdálkodási szerkezete a két világháború között számottevően nem változott. A Magyar Földmunkások Országos Szövetségének (MFOSZ) itt is működött helyi csoportja, amelyet az illegalitásban működő kommunista szervezők irányítottak.

1928— 1929-ben sok nehézséggel kellett megbirkózniok. Gyűléseiket sorra tiltották be a helyi hatóságok, a „Munkásotthon”-t elvették tőlük, s mint a város tulajdonát, azt gyűléseik elől elzárták.

1929 áprilisában az állandó munkanélküliség mellett az alacsony bérek is súlyos teherként nehezedtek a város szegénysorsú lakosaira. A helyi szőlőbirtokosok ezt kihasználva minimális bérért akartak munkásokat szerezni. Mivel ez nem sikerült, a hatóságok a terrorhoz nyúltak és mintegy 120 főt letartóztattak Cegléden és környékén. Köztük volt Urbán Pál és Kozma Sándor is, akik a szervezkedés és ellenállás szellemi és gyakorlati irányítói voltak. Eredménye mégis volt a szervezkedésnek, mert a szőlőtulajdonosok magasabb munkabért voltak kénytelenek fizetni a felfogadandó munkásoknak, illetve az erkölcsi, politikai tapasztalat és haszon is jelentős volt, hiszen kitűnt, hogy szervezetten, közösen és összefogva a földmunkásság tud eredményeket elérni.

1929- ben tarthatta meg csak első népgyűlését az MSZDP ceglédi szervezete, de azt is csupán „biztos körülmények között”, a Városháza udvarán.

Ezen a gyűlésen főleg földmunkások vettek részt, a szónokok — Milus András, Farkas István szociáldemokrata képviselő — a választási rendszer kirívó aránytalanságait elemezték és élesen bírálták azt.

A hatósági terror érvényesült mindvégig az ellenforradalmi rendszer időszakában és így érthető, hogy Cegléden nem sikerült igazán hatékony és eredményes munkát kifejteni mindaddig, amíg Kozma Sándor és Urbán Pál börtönben voltak, ök rendelkeztek ugyanis a szükséges helyi ismeretekkel, megfelelő kapcsolatokkal. Az illegális munkában is volt komoly tapasztalatuk és tekintélyük a földmunkások között.

A földmunkásmozgalom történetírói megemlékeznek arról, hogy „a földmunkásság 1919 utáni újjászervezésében különösen azok tűntek ki, akik 1906- ban ott voltak a Magyar Földmunkások Országos Szövetsége megalakulásánál... Ezek közé tartozott Urbán Pál, ha nem is szerepelt az előtérben.”

A földmunkások „lecsillapítása” a Nagyatádi-féle földreformmal nem oldódhatott meg. Ennek során Cegléden kiosztottak 372 házhelyet összesen 93 kát. hold terjedelemben és 1493 kát. holdat hosszúlejáratú bérlet formájában. Örök tulajdonba — megváltás útján — 67 hold került.

A szakszervezeti mozgalom Cegléden a két világháború között

Az SZDP „mint legális munkáspárt — lepaktált a Bethlen-kormánnyal, elárulta a munkásosztályt, és súlyos csapást mért a szakszervezetekre, mivel hivatalosan azok politikamentessége mellett állt ki.

Mind e hibák ellenére, a párt és a szakszervezet legalitása, „minden korlátozottságával” országszerte és Cegléden is jelentős lehetőség volt, hiszen keretet adhatott az osztálytudatos munkásság és a föld alá kényszerített forradalmi munkásmozgalom tevékenységének, sőt az SZDP politikájának osztályharcos irányba fordítására is.

55