Szabó Alfréd (szerk.): Munkás- és szegényparaszt-mozgalmak Cegléden 1945-ig. Részletek a város politikatörténetéből (Cegléd, 1979)

V. A város munkásmozglam a Horthy-korszak alatt

A proletárdiktatúra ceglédi vezetőinek meghurcolása

A Tanácsköztársaság fennállása alatti tevékenység a hatalomra jutott ellenforradalmi rendszer vezetőinek szemében megbocsáthatatlan „vétek” volt, ami munkanélküliséggel, állandó terrorizálással, zaklatással, erkölcsi, fizikai megalázással és nyomasztó hatósági felügyelettel járt.

1919. augusztus 9-én ülést tartott a régi városi közgyűlés, amelyen részt vett dr. Timbus Endre, a románok által kinevezett ideiglenes főispán is. Ez a közgyűlés — távollétében ugyan, de — újra dr. Gombos Lajost választotta polgármesterré. Hazatértéig ezt a pozíciót Dobos Sándorra bízták. Mivel Gombos Lajos a polgármesteri megbízást nem fogadta el, helyette dr. Sárkány Gyulát választották meg, aki 1944-ig töltötte be ezt a funkciót. A hatalomba visszajutott reakciós erők „dicső” tetteinek egyike volt 1919. októberének elején az a döntés, hogy a város volt országgyűlési képviselőjét, díszpolgárát Károlyi Mihályt „a város díszpolgárai közül egyhangúlag törli, örök időre megbélyegzi, vele minden érintkezést megszakít, s mint árulót átadja a közmegvetésnek.”

Alig egy hónap múlva 1919. november 20-án Horthy nemzeti hadserege bevonult Ceglédre. A város vezetősége hajbókolva fogadta. Horthy és a város vezetősége között lezajlott táviratváltás ékes bizonyítéka volt: az ellenforradalom győzelemre jutott Cegléden.

A berendezkedő ellenforradalom kegyetlen megtorlást készített elő a fogságban levő ceglédi kommunisták, és a tanácshatalom helyi szerveiben résztvett személyek ellen is.

A ceglédi „fiatalkorúak fogházában” tartották őrizetben Szálkái Istvánt, a direktórium elnökhelyettesét, Neményi Mátyást a „Népakarat” szerkesztőjét, Reiner Albertot az egyesült párt titkárát, Urbán Pált, a mozgalom veteránját, Zsadon Miklóst a direktórium elnökét és sokan másokat.

53