Szabó Alfréd (szerk.): Munkás- és szegényparaszt-mozgalmak Cegléden 1945-ig. Részletek a város politikatörténetéből (Cegléd, 1979)
IV. Cegléd a Tanácsköztársaság időszakában
des munkaidőn kívül történik..Ezzel a nagyszerű rendelkezéssel a Forradalmi Kormányzótanács politikailag és katonailag megbízható tartalékok létrehozására törekedett, melyet szükség esetén bármikor felhasználhatott a külső támadások ellen, vagy a belső ellenforradalmárok megsemmisítésére. A rendeletnek ez a pontja indítja el a munkásezredek és munkászászlóaljak — közöttük a ceglédinek is — szervezését. Április 4-én Böhm Vilmos vette át a hadügyek vezetését s a változás eredményeképpen a hadsereg szervezésének üteme meggyorsult. Rohamosan növekedett a toborzottak száma is. Míg április elején a létszám alig haladta meg a húszezret, április 10-én már közel járt a negyvenezerhez, s április 16-án már csaknem ötvenháromezer volt. Az elhelyezési és felszerelési nehézségek miatt a toborzottaknak csak egy részét vonultatták be, a többieknek május folyamán kellett bevonulniuk. A toborzás városunkban is megindult a rendelet megjelenése után. Április 2-án a megalakult toborzó bizottság megkezdte működését a Népkör helyiségeiben. A Hadügyi Népbiztosság toborzási rendeletét a ceglédi „Népakarat” c. újság április 4-i száma teljes egészében közölte. A toborzó bizottság tagjai: Hörömpő István, Ferenczi Albert és Nyújtó Ferenc elvtársak voltak, kiket a ceglédi Munkás—Katona—Paraszttanács vezetősége bízott meg a Kecskeméten állomásozó 2. hadosztály parancsnokával egyetértésben. A 2. hadosztályt a Duna-Tisza közén szervezték, ekkor toborozták a 38. gyalogezredet Kecskemét, és a 30. gyalogezredet Cegléd állomáshellyel. Először ez a két ezred tartozott a hadosztály alárendeltségébe. Április elején a 30. gyalogezrednek egyetlen zászlóalja sem vöt, Cegléden toborozták a II. zászlóaljat. A toborzó bizottságra így emlékezik vissza Nyújtó Ferenc egykori bizottsági tag: „Én főleg a propaganda irányítását végeztem; Budapestről, a „Vörös Újság” szerkesztőségéből hoztam plakátokat, röpiratokat. Ezeket a megfelelő helyre kiragasztottuk és terjesztettük; természetesen gyűléseken előadásokat tartottunk, propaganda-agitációt fejtettünk ki. Rövid idő alatt megalakult városunkban a 30. vörös gyalogezred, melynek újonc tartaléka is elsősorban Ceglédről került ki. Meg kell mondanom, hogy az alakuló ezred zömét szervezett munkások alkották. Én mint a vasasszakszervezet helyi titkára, a KMP vezetőségének tagja, az elsők között jelentkeztem a Vörös Hadseregbe. Velem együtt a szervezett vasmunkásokból egy külön század alakult, mely engem parancsnokául megválasztott. A Cegléden levő orosz hadifoglyok közül tizenketten csatlakoztak a századunkhoz, végig jó bajtársaink voltak...” A visszaemlékezés kiegészítéséhez tartozik, hogy a 30. gyalogezred parancsnoksága az újoncokat április 8-án behívta, a felszerelést a ceglédi laktanyában megkapták, s 9-e és 10-e táján a század örkénytáborba vonult újonckiképzésre. A toborzott II. zászlóalj létszáma 354 fő volt, többségben ceglédiek. Május folyamán kiegészítésül nagykőrösieket és törtelieket is vezényeltek a zászlóaljhoz. A vasasszázad két szakasza a toborzás után azonnal felszerelt, a géppuskás szakasz a helyi laktanyában állomásozott, a másik szakasz a Népkörben, később a bank emeletén tartózkodott. Ez a szakasz a városban karhatalmi szolgálatot teljesített, a nyugalom és a közrend fölött őrködött. A Hadügyi Népbiztosság március végén felállította az I., április elején a II. nemzetközi ezredet. Az I. ezred április 28-án és 29-én Ceglédre költözött, s átvette a ceglédi vasasszázad karhatalmi szolgálatát. Április közepén Kiskőrös, Kecel, Akasztó és Császártöltés környékén ellenforradalmi megmozdulás előkészületeiről adtak hírt az ottani direktóriumok. A Duna-Tisza közének külső és belső védelme a 2. hadosztály feladata volt, az említett ellenforradalmi kísérlet felszámolására szintén a 2. hadosztály kapta 47
