Lestyán Sándor: Az ismeretlen Táncsics - Budapest Székesfőváros várostörténeti monográfiái 16. (Budapest, 1945)

Előszó

a józsefvárosi temető-utcában 263/2. sz. a. fekvő telken csatolt terv szerint szándékba vett egy emeletes uj lakház építésére az építési engedély Lohr János építész kezessége s a házipénztárnál f. é. 1526. sz. a. lefizetett 7 forint díj mellett ezennel oly feltétel alatt adatik ki, hogy a telek összes határai, a földszinti talaj és a kapuküszöb magassága építkezés előtt a mérnöki hivatal által kitüzessenek ; és hogy a közép főfal emeleten 21 hüvelyk, — földszint 27 hüvelyk — és pincében 33 hüvelyk vastagra építtessék.«10

Erről a tanácsülésen hozott határozatról Karczag László építési főfelügyelőt is értesítették s az a feltűnő benne, hogy a hivatalos »kiadvány« »Temető-utcát« említ Tömő-utca helyett.11 A Józsefvárosban volt egy Temető-utca, (1875 óta Dugonics-utca), sőt volt egy Temető-utca a Ferencvárosban is (1875 óta Mesterutca) ezek közül azonban egyik sem az, ahol Táncsics új házát fel akarta építeni. Kérvényeiben pontosan megjelöli, hogy a Tömőutca 2/263 (263 a régi szám) alatt óhajt építkezni és a későbbi adatok, okiratok kivétel nélkül helyesen említik a telekkönyvi bejegyzés helyrajzi megjelölését.

1872 március 15-én lerakták Táncsics Mihály házának alapkövét. »Némi ünnepélyességgel, nevezetes napon kívántuk végezni« — mondja erről Táncsics emlékirataiban. A »Népfelség«12 így emlékezett meg róla : »Az ősz hazafi, a nép leghívebb barátja, képviselője és írója, sok szenvedés után, a szellemi jutalom, az elismerésen kívül megérte azt is, hogy családjának Pesten házat épített, azon helyen, hol egykor 8 évig rejtezkedett a föld alatt. E ház alapkövének letételére ő, kinek minden tettét hazafiság sugallja, március 15-ikének, a magyar haza legszebb napjának 24-dik évfordulóját választotta. Végbe is ment a szerény, de nagyjelentőségű ünnepély mult vasárnap délután, az építő hazafi, néhány képviselőtársa, egy orosházi választója, számos barátja, tisztelője és a sajtó némely képviselői jelenlétében. Az e célra ősz honfitársunk által írt s kinyomatott emlékirat, miután felolvastatott és több példányban kiosztatott, egy példányban letétetett az alapkőbe.«

Kis, négyoldalas nyomtatvány az alapkőbe helyezett »emlékirat«. Címe : »Márczius 15-ki emlék«. Alcím : »Az Osztrákországgal 1867-ben tíz évre kötött egyezmény korszakának közepe.«13

A címből is kiviláglik, hogy Táncsics az utókor számára írta. Nem más, mint az ország és a főváros akkori állapotának, körülményeinek ismertetése, mikor ő a házát építette. De ez az ismertetés Táncsics szemével nézi az ország és a főváros akkori állapotát, viszonyait. »Azon magyar polgárra nézve — hangzanak a kezdő75