Lestyán Sándor: Az ismeretlen Táncsics - Budapest Székesfőváros várostörténeti monográfiái 16. (Budapest, 1945)

Előszó

helye : akkor a szóbanlevő aldunapartot beépíteni szükségessé válnék, hogy raktárokul szolgálhasson: de most a Duna hosszában levő házakban nem lehetnek-e raktárak? És ha idővel közvetlen a Dunára szolgáló raktárak nem lennének elegendők, a város belje felé száz meg ezer raktár nyittathatik. Kikötők szükségesek a város felső és alsó részében, nem pedig házsor. Még oly siheder is, ki most az iskolák küszöbét koptatja, képes könnyen belátni, hogy nem azért nincs Pestvárosnak oly kereskedése, milyen fekvésénél fogva lehetne s milyennek lennie kellene, mivel a Dunának kissé szélesebb partján hiányzik egy házsor. Kevés szóval röviden kimerítjük az okát, miért nincs nagyobbszerű kereskedésünk: Azért, mivel a birodalmi kormány politikája századok óta oda volt s van még ma is irányozva s mindig is az volt célja, hogy Magyarország s fővárosa semmi tekintetben se emelkedhessék jelentőségre, magasra, hanem maradjon tartományi minőségben fővárosával együtt.. . Ha megengedjük is, hogy az aldunaparton egy újonnan építendett házsor a kereskedést parányi mértékben előmozdítaná s a községnek használna, más részt a városnak azon gyávasága, miszerint vagyonát ellentmondás, tiltakozás nélkül eladatni engedné : még jelenlegi kereskedését is süllyesztené, mert ily gyáva nép nem maga volna kereskedő, hanem mások érdekében, külföldi kereskedők kezében lenne csupán alacsony eszköz. Nem egy új házsor a dunaparton segíti elő kereskedésünket, hanem természeti jogra fektetett polgári alkotmány, korlátlan szabadság, ezek kivívására megkívántaié elszánt, erős közakarat, kifejtett erő, a város lakosságában mindenütt elterjedt tevékenység, közszellem stb., ezek fogják kereskedésünket nemcsak előmozdítani, hanem magas fokra emelni. Azért tanácsos urak az aldunaparton építendő ház-sorról szó se legyen többé. Van Pesten elég ház és épülhet még több befelé a tágos téren a kis kalibák helyén.«

Ilyen határozott és nyílt vélemény-nyilvánítás után a kérdés kereskedelmi szempontjaira vonatkozóan, Táncsics a pénzügyi szempontokat bírálja:

»Nem lévén a tanácsnak joga a város-község vagyona és tulajdona fölött rendelkezhetni, pénzügyi szempontból tekintve sem szabad az aldunapartot eladni, bármennyire kívánatos is a tanácsra nézve. Mekkora összegre rúgna fel a dunapartnak ára, ha háztelkük elárvereztetnék, nem tudhatni, de bizonyos az, hogy oly gazdálkodás mellett, milyet a tanács folytat a városi háztartásban, egy év alatt a többi (rendes évi) jövedelemmel együtt a kiadási költségekre fölmenne. Mit nyerne avval a város, mennyire volna rajta segítve? ha a telkek ára csak egyévi szükségek pótlására szolgálna? Hát a

4 A/, ismeretlen Táncsics

49