Lestyán Sándor: Az ismeretlen Táncsics - Budapest Székesfőváros várostörténeti monográfiái 16. (Budapest, 1945)

Előszó

majdnem kivétel nélkül az új alkotmányos élet vezető politikusai és várospolitikusai lettek. Fátyolt vetettek tehát a múltra s jobbnak vélték, ha nem idézik fel a szellemeket, mert azzal egyidejűleg a maguk szerepe is meglehetősen furcsa megvilágításba került volna. Ne is említsünk közülük egyelőre másokat, mint Lónyay Menyhértet, gróf Andrássy Gyulát, Deák Ferencet, Gorove Istvánt, Beöthy Ákost, Havas Ignácot, Simon Flórentet, Kochmeister Frigyest és Takácsy Miklóst,2 akik 1864-ben még a városi tanács legádázabb ellenfelei a Dunapart rendezésének kérdésében és a pénzügyi gazdálkodás bírálatában, néhány esztendővel később pedig a magyar közélet vezetői. Az utókortól sem lett volna méltányos, ha kiélezi a kérdést. Nem lett volna méltányos — mostanáig! Ma már nem »keil« ilyen »méltányos« elvek alapján kutatnunk Budapest városfejlődésének történetét, ma már leszögezhetjük, hogy a dunaparti kérdés egykori ellenzékéből egyedül Táncsics Mihály maradt konzekvens, igaz, ő vállalta ennek következményeit: az üldöztetést, a szegénységet és az egyediil-valóságot haláláig.

A pesti Dunapart jelentősége, amióta a város jelentőségre tett szert általános fejlődése során, mindig kettős volt. Egyrészt kereskedelmi, a kikötő szempontjából, másrészt szociális, mint sétahely. Erre a kettős jelentőségre építi fel ajánlatát Zitterbarth Mátyás és Társa,3 mikor 1855 június 5-én a városi tanácshoz juttatja.4 Ebben az ajánlatban kész terv van kidolgozva a pesti Dunapart szabályozására, 350 öl5 terjedelemben észak és ugyanannyival dél felé, attól a helytől, ahol az Első Dunagőzhajózási Társaság kikötője és rakodópartja éppen abban az időben épül, vagyis a Bélautca és a Fürdő-utca (ma József Attila-utca) dunai torkolata között, a Ferenc József-tér előtti partrészen. Zitterbarthék ajánlata hangsúlyozza, hogy »Pest szabad királyi város az utóbbi időben nemcsak azzal emelkedett, hogy a látványosság számba menő épületek egész sorával dicsekedhet, hanem azzal is, hogy a magyar kereskedelmi élet központja lett.« Zitterbarthék kiemelik, hogy az általuk javaslatba hozott partépítkezéssel Pest a kontinens legnagyobb kereskedővárosa lesz: »Az építkezéssel, illetve a folyamszabályozási munkákkal, ha azok befejeződnek, Európának, sőt a világnak alig lesz városa (kaum eine der Städte Europas und auch kaum eine der Welt), mely elmondhatja magáról, hogy mind kereskedelmének fokozására, mind lakosságának kényelmére ilyen nagyszabású feladatot oldott meg. London, Páris, Lyon, Marseilles, Amszterdam, Hamburg stb. városok óriási anyagi áldozatok árán építtették meg kikötőiket, de ezek csak kereskedelmi kikötők és semmilyen más célt nem szolgálnak. A pesti Dunapart rendezése sze42