Lestyán Sándor: Az ismeretlen Táncsics - Budapest Székesfőváros várostörténeti monográfiái 16. (Budapest, 1945)

Előszó

állapítanunk, hogy a népi Budapestnek ő az első szószólója s ugyanakkor hozzáfűzhetjük, hogy nemzeti alapon. Mert a népi Budapestért lelkesedve ezt is írja : »Hogy az új viszonyokból nemzeti nagyság és dicsőség fejlődjék ki, testvérfővárosunkat illetőleg kell oly intézkedéseknek történniük, melyeknél fogva a főváros olyanná váljék, miszerint ez minden más országos intézkedésekben példányul szolgáljon, abban ami szép, üdvös, dicső.«

Táncsics tudja, hogy »ami elmúlt, nem hozható többé vissza«. Mégis elkeseredetten állapítja meg, hogy »ha apáink Mária Terézia idejében azt határozták volna el, hogy Budapest terv és szabály szerint építtessék és hogy itt lakjanak azon gazdagok, akik a hazán kívül szoktak lakni : mennyire más alakja volna most fővárosunknak. .. Ha azon nagy jövedelmeket, miket részint külföldön költöttek el, és azt, amiből jószágaikon rendkívül pazar költséggel várszerű kastélyokat építettek, melyek többnyire üresen állanak, budapesti paloták építésére fordították volna, nem pergett volna le száz év gyümölcstelenül«.

Mielőtt Táncsics rátér városfejlesztési terveire, »törvényes erejű« határozatot javasol, amely kimondja, hogy »A testvérfőváros Budapest egész területén, addig semminemű építkezés (sem országos, sem hatósági, sem magánosok által) nem történhetik, míg a szükséges szabályozási terv ki nem monda tik«. Törvényes intézkedést kíván arra vonatkozóan is, hogy »a testvérfőváros területén, a szabályozási terv szerint építendett házak legalább negyven évre adómentesek legyenek«. Nem olyan fővárost akar, mint Páris és London. A magyar főváros »ne legyen bolondító fényűzésnek, roppant gazdaságoknak és nyomornak tanyája, erkölcstelenségnek, minden gonoszságnak fészke. Legyen fővárosunk a hazának oltára, melyen a honszerelem lángja lobogjon olthatatlanul«. Az ő népi- Budapestjének »alapfőfeltétele a lehető legjobb, legtisztább, legegészségesebb levegő, anélkül nem képzelhetni dicsőén nagyszerű várost valódilag, hanem csak olyszerűk lehetnek, melyeknek kiterjedése roppant nagy, de csupán nagy«.

Ilyen előzetes alapelvek lefektetése után tér rá tulaj donképeni városfejlesztési javaslataira, melyekről — mielőtt sorra vennénk valamennyit — állapítsuk meg, hogy (bár nem az ő kezdeményezésére, de az idők sürgető, követelő szavára) jórészben meg is valósultak. Nézzük előbb Táncsics javaslatait, azután vizsgáljuk meg, mi valósult meg azokból.

Pestre vonatkozó javaslata így hangzik :

»Először. Két kikötőt kell építeni, egyiket a gőzmalom táján, a váci töltésig, vagy még tovább az indóházig, ez északi, vagy felső-30