Lestyán Sándor: Az ismeretlen Táncsics - Budapest Székesfőváros várostörténeti monográfiái 16. (Budapest, 1945)
Előszó
II. A negyvennyolcas márciusi napok után sokáig kell várni, míg Budapesten városfejlesztésre, városszépítésre gondolhat valaki. A forradalom után égetőbb kérdések várnak megoldásra, mint a Királyi Szépítő Bizottság még befejezetlen tervei. A forradalom türelmetlen. A lázas arcok ragyognak, de a szívek mélyén aggodalom reszket és a lelkekbe bizalmatlanság költözik. A nép nem szeretné, ha a független, felelős minisztérium, Kossuth, Petőfi, a Nemzeti Dal, a 12 pont, Táncsics, a sajtószabadság, mind, mind csak álom lett volna, ami egészben, vagy részben szétfoszlik a felébredés után. A főváros népe kíváncsi izgalommal várja a pozsonyi országgyűlés törvényalkotásait : olyan törvényeket hoznak-e a honatyák, melyek megfelelnek a beállott változás követelményeinek? Az idő hamarosan megmutatta, hogy a népnek bizonyos fokig csalódnia kellett. Táncsics Mihálynak jutott a szerep az új sajtótörvény ellen kialakult közhangulat irányításában. Ez második forradalmi szereplése a fővárosban. A készülő sajtótörvény több példányban eljutott Pozsonyból Pestre. »Egyebek között az állott benne — írja Táncsics az »Életpályáméban —, hogy aki politikai napilapot akar kiadni 20.000, aki pedig ugyancsak politikai hetilapot szándékozik megindítani 10.000 pengőforintnyi biztosítási tőkét tartozik letenni azon hatóságnál, melynek kebelében azt megindítja. E törvényjavaslat ellen általánossá vált az ingerültség. A városház termében folyt fölötte az ideiglenes kormány vitája. Soká nem lehetett megtudni, miként fogadja az ideiglenes kormányi bizottmány. Eközben a városház terére mind több és több nép gyűlt, míg végre az egész tért sűrű tömeg borította. A nép végre békétlenkedni kezdett. A tanácsterem erkélyéről mégsem hangzott le valami végzés; kiabálás, zaj kerekedett, közben e hang emelkedett: meg kell a törvényjavaslatot égetni! Fáklyákat hoztak, de azért tétováztak, mert ellenkező, azaz kérleltető hangok ;s 18
