Lestyán Sándor: Az ismeretlen Táncsics - Budapest Székesfőváros várostörténeti monográfiái 16. (Budapest, 1945)

Előszó

Zerfíi Gusztáv »Mártius löclike 1848 Pesten«24 című munkájában így emlékezik: »Az elláthatlan menet, mely délután Budára, a helytartótanácshoz vonult, hogy a censura eltörlésére s Stancsics polgár szabadonbocsátására bírja, nyugodtan viselé magát, és legkisebb kicsapongás által sem zavará a közcsendet... Miután Stancsics közepettünk volt, riadozva, öröm it tasan tértünk vissza Pestre«.

Táncsics maga így emlékezik a nagy napra : »Kiszabadításomat főleg az ifjúság kezdeményezte, hozzá kiválóan a munkás nép csatlakozott; az ifjúság önzetlenül, a honszeretet tiszta lángjától hevítve, a munkás nép inkább hálából. A munkás nép természetes ösztönénél, igazságszereteténél fogva mindig megismerte és megismeri ki az ő igazi barátja s az iránt háláját minden körülmények között le szokta róni. Én összeszedve irományaimat s azokat zsebkendőmbe kötve, magamhoz vettem s azután feleségemmel s Nyáry Pállal kocsiba ültünk s alig foglaltunk helyet, a lovakat kifogták s a kocsit férfiak, ifjak húzták«.

Budavár házait kivilágították Táncsics diadalmenetére. A szabadítok sokaságához egyre nagyobb tömeg csatlakozott. így értek a Nemzeti Színház elé,25 ahol Tánesicsot felszólították, foglalja el a nézőtéren a nádor páholyát, mert a színházban ülők látni óhajtják. Ö azonban a Városházára ment, ahová a nép is elkísérte. Onnan kijövet, egy ismeretlen férfiú szólította meg — kiderült, hogy a Nádor Fogadó bérlője, — aki felajánlotta a nap hősének vendégszeretetét. Táncsics nem fogadta el. Rövid szónoklatot mondott. A nép lelkére kötötte, hogy mindazt meg is kell valósítani, amit a forradalmi elvek követelnek. Bejelentette, hogy elhalt Ilka leánya s a nagy nap emlékére nevét Táncsicsra változtatja. A nép, a főváros népe, lelkesedett, éljenzett, mámorosán ünnepelte.

Negyvenkilenc éves volt s először érezte életében, hogy valaki! A fővárosban lett az, ahová mint az erdők vad fia érkezett, gyalogszerrel s egy kis batyuval a hátán. Ezen a napon újjászületett. Egy új ember született a régiből, Stáncsics Mihályból — Táncsics Mihály, aki meghódította a fővárost, mely mindeddig polgárjogot sem adott neki.

De ez a Táncsics Mihály nem marad a fővárosé. A felszabadult paraszti lélek szárnyalása a felvilágosultság fényét árasztja egy alvó nemzet felé.

A márciusi ifjúság emelte vállára a meglettkorú férfit, aki túlnőtt a márciusi forradalom fiataljainak szabadságvágyán, reformtervein, eszmekörén, mert az egyetlen volt, aki felismerte a munkásság sorskérdéseit.

15