Fili Gabriella et al.: Látnivalók Pest megyében - Vendégváró (Miskolc, 2003)
Budapest, ahol az utak találkoznak
Cégér a várban (A vörös sün) A szomszédos telken áll a Várszínház patinás épülete. 1725 és 1736 között készült el, s a (ferencesek után berendezkedő) karmelita rend temploma volt. Alig több mint fél évszázadig használták eredeti rendeltetésének megfelelően. Miután 11. József a rendet feloszlatta - a korszak univerzális zsenije, a világhírű sakkautomata feltalálója -, Kempelen Farkas színházzá alakította át az épületet az uralkodó parancsára. Ez volt a magyar főváros első állandó kőszínháza. Több mint kétszáz éve, 1787 október 17-én nyitotta meg kapuit. Hosszú históriájának emlékezetes eseménye: 1800 május 7-én itt adott hangversenyt - a káprázatos fogatokon érkező rangos budai közönségnek - a zene fejedelme, Ludwig van Beethoven. Itt tartotta első előadását (1790. október) Kelemen László társulata is - ezzel kezdődött a hivatásos együttesek magyar nyelvű színjátszása. A Színház utcán tovább haladva a volt Karmelita rendház következik. Bővítése, átépítése XIX. századi klasszicizáló ízlésben fogant. Eredetileg, akárcsak a Várszínház, a barokk késői hajtását jelentő copf stílus jegyeit mutatta. Földszintje hajdani refektóriumának XVIII, századi freskóit néhány éve restaurálták. A Dísz tér a budai polgárnegyed déli kapuja. Északi traktusában a magyar honvédhősök emlékszobra áll. Barokk, eklektikus és klasszicista lakóházak veszik körül. Többnyire Buda visszavívása után, az 1600-as évek végén, az 1700-as évek elején épültek; rendszerint középkori alapokra, falakra. A királyi Buda lassan polgárosodó negyedének - udvari szolgálatra rendelt, sokszor előkelő - lakói, már az 1400-as években magánpalotákat építenek itt. A Dísz tér 4-5. számú ház a vár törököktől való visszafoglalását m :51JDA;}::S í, A!IQl. A/ U l'AK ÍAl.Al.KO/iMAK követően épült, a középkori erőd falainak felhasználásával, a Kremsmünsteri Apátság tulajdonaként. Az akkori idők ízlését csak a dongaboltozatos földszinti helyiségek, a szép ülőfülkék őrzik. Az úgynevezett Passardy-ház (Dísz tér 11.) 1711-ben került a gazdag Passardy János tulajdonába. Neobarokk íves kapukeretét száz s egynéhány esztendővel később faragták kőbe, amikor homlokzatának klasszicista átalakításához 1820-ban hozzáfogtak. A Dísz tér 13. - a Salgáry-ház - megőrzött néhány részletet a török előtti idők (ugyanitt álló) polgárházaiból. Kapualjának első szakasza középkori eredetű, dongaboltozatos kiképzésű. Lépcsőháza, homlokzata klasszicista. Az 1815-ös átépítés eredményét mutatja; beleértve a szép, oroszlánfejes kaput, valamint az első emeleti ablakok feletti jellegzetes domborműves díszeket: Diana, valamint a Romulusért és Rémusért esdő Reá Sylvia, és Athéné alakjaival. A Dísz tér 15. szám alatti ház őrzött meg talán a legtöbbet barokk korszakából. Az 1720-as években épült a tér felőli épületszárny. Virágos, árkádos, kedélyesen kitárulkozó udvara, amelyet nyugatról maga a várfal határol, igazi látványosság. Az Úri utcán indulunk tovább, északnak. Ez az egyetlen olyan házsor a negyedben, amely észak-déli irányban végigfut az egész platón. Ha a homlokzatok nem is, a házak udvarai, földszinti traktusai, ülőfülkés kapualjai, pincéi - a réges-rég kiszáradt kutakkal - az elfelejtett középkor kincses Budájának hangulatát idézik. Az Úri utca 9. szám alatti barokk ház (1700 körül épült) vasajtajától három emeletnyi lépcsősoron, e ház emeletes pincéjén át a budai várbarlangok útvesztőjébe vezet az út. A várbarlangoknak egyelőre csak az a kis
