Kürti Béla: Iskolán kívüli művelődés Cegléden (1867-től napjainkig) (Cegléd, 2000)

Bevezetés

Bevezetés

A kiegyezés utáni békés korszakban indult meg Cegléd mezővárosában a polgárosodás és indult gyors fejlődésnek a szellemi élet. Az 1868. évi 38. te. nyomán kötelezővé vált elemi iskolai oktatás nagyrészt megszüntette Cegléden az írástudatlanságot. Minden ötödik gyermek elvégezte a népiskola 4-6 osztályát, s ez az arány jobb volt, mint az országos átlag. A baj csak az volt, hogy „az elemi képzés a legnagyobb tömegek számára nemcsak alapozást nyújtott, hanem egyben a képzés egészét, befejezését is.”1

A továbbtanulásra is csakhamar lehetőség nyílt: 1869-ben Magyarországon elsőként városatyáink hozták létre az ún. polgári iskolát. Ez a négyosztályos középfokú iskola nálunk kezdetben „gimnáziumpótló” szerepet töltött be. A négy „polgári” elvégzése után mentek a ceglédi fiatalok valamelyik szomszéd város középiskolájába. A Ceglédi Főgimnázium megszületése, tehát 1899 után a polgári iskola a szegényebb néprétegek gyermekeinek lett a „középiskolája”, ahol nemcsak az ipari és kereskedelmi pályára kapták meg a szükséges elméleti és gyakorlati ismereteket, hanem egyetlen út volt számukra a fölemelkedéshez, mert ebből az iskolatípusból bármelyik középiskolában folytathatták tanulmányaikat.

A Főgimnáziumban az oktatás magas színvonalú volt. A fiatal iskola hamar utolérte a szomszéd városok nagy hagyományú középiskoláit. Egyetemi tanulmányokra adván jogosítványt kinevelte a város vezetésére alkalmas értelmiségi réteget. Ok azonban a város lakosságának nagyon kis részét képezték!- 7 -